– A Magyar Bankszövetség nem tart igazságosnak egy olyan véleményt, amely megkérdőjelezi a bankszektor kellően aktív szerepvállalását a devizahitelezés kérdésének megoldásában – fogalmazott lapunk megkeresésére, a nemzetgazdasági miniszter szavaira reagálva Kovács Levente, a szervezet főtitkára. Varga Mihály a Népszabadságnak a múlt héten adott interjúban azt kifogásolta, hogy a hitelintézetek eddig nem sokat tettek ügyfeleikért. A tárcavezető szerint bár banki ügyfélsegítő programok most is működnek, de a pénzintézetek nem kezdeményezik tömegesen a hitelszerződések módosítását annak érdekében, hogy az ügyfél törleszteni tudjon.

Kovács Levente főtitkár, Patai Mihály elnök és Gyuris Dániel alelnök

A nemzetgazdasági miniszter csalódásának adott hangot azzal kapcsolatban, ahogy a bankok a kérdéshez hozzáállnak. „Nem látjuk az elszántságot, hogy házon belül tényleg meg akarnák oldani ezt a problémát” – mondta. A kormány szeptember elején november elsejéig adott időt a pénzintézeteknek arra, hogy kidolgozzák javaslataikat, és maguk állapodjanak meg ügyfeleikkel. Varga Mihály szerint azonban az azóta eltelt másfél hónapban a bankok semmilyen érdemi lépést nem tettek azon túl, hogy közölték, a devizahiteles problémát a kormány nélkül nem tudják megoldani. A bankszövetség eddig arra sem adott érdemi javaslatot, hogy a devizahiteleket meddig kellene kivezetni, csak az időhatárokat kívánják minél messzebb kitolni – fogalmazott.

Kovács Levente viszont úgy látja: A bankszektor a válság kezdetétől folyamatosan azon dolgozik, hogy – jelentős veszteségeket is vállalva – megoldást találjon a devizahitelesek problémáira. Ezen túl idén nyáron részletes szakmai javaslatcsomagokat dolgoztak ki és tettek le a tárgyalóasztalra, az elmúlt hetekben pedig – a kormányzati kezdeményezéssel egybeesően – közvetlen konzultációt folytattak a devizahiteles ügyfelekkel és civil szervezeteikkel. A főtitkár szerint a bankok kezdeményezéseire most is az jellemző, ami korábban: vagyis a ténylegesen rászorulók megsegítésére fordítanak kiemelt figyelmet. Ezt nem csak a különféle karitatív szervezetekkel való együttműködés, a Nemzeti Eszközkezelővel való közös munka és a banki, egyedi szerződéskönnyítések gyakorlata támasztja alá, de az is, hogy a megoldáskeresésben egy külön javaslatot dolgoztak ki ennek az ügyfélkörnek – jelentős engedményekkel téve helyzetüket kezelhetővé.

A főtitkár reményének adott hangot, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium is hasonló aktivitással és prioritásokkal tekint a kérdéskör megoldására, és – ha csak tized annyira is, de – ugyanúgy együttműködő kezet nyújt az ügyfelek és az egész gazdaság érdekében a pénzügyi megoldáshoz, mint például a mezőgazdasági tárca élelmiszerek áfájának csökkentése révén az agráriumnak. Ekkor tényleges esély lesz a helyzet megfelelő megoldására. Igazságos és gazdaságilag is reális rendezéséről ugyanis csak akkor lehet beszélni, ha a devizahitelezésben felelősséggel bíró mindhárom szereplő, az ügyfelek, az állam és a bankok egyaránt kiveszik részüket a rájuk háruló terhekből – tette hozzá.

Kérdésünkre Kovács Levente megismételte a bankszövetség álláspontját, mely szerint a hitelszerződések száma és értéke olyan nagyságrendet jelent (több százezer kölcsönről és több ezermilliárd forintról van szó), hogy a bankszektor nem lehet képes állami részvétel, a kormányzat és a törvényhozás segítsége nélkül kivezetni a devizahiteleket. A Nemzetgazdasági Minisztériummal folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban elmondta, hogy az egyeztetések továbbra is intenzíven zajlanak, az álláspontok minden remény szerint közeledni fognak egymáshoz – ha ez nem is megy egyik napról a másikra. Némi esélyt lát arra, hogy a kormány által megszabott november eleji határidőre megszülessen a megállapodás, de „mérget nem venne rá”, hogy addig sikerül tető alá hozni egy minden reális követelménynek megfelelő megegyezést.

A tárgyalások irányáról, a devizahitelek kivezetésének lehetséges módjáról annyit árult el, hogy a kölcsönök egy lépésben történő forintosítása, forinthitelre váltása nincs napirenden, mivel az vagy a forint árfolyamára gyakorolna vállalhatatlan nyomást, vagy a Magyar Nemzeti Bank devizatartalékát csökkentené elfogadhatatlan mértékben, amit az utóbbi már el is vetett. A tárgyalásokon jelenleg egy továbbfejlesztett árfolyamgát típusú megoldásban, vagyis a törlesztőrészletek kiszámításánál alkalmazott árfolyam rögzítésében gondolkodnak. Nyitott kérdés még, hogy az érintettek mekkora terhet vállalnak, illetve, hogy a terhek időben elosztva miként jelentkeznek. – A bankok pénztárcája most üres, az utóbbi években a szektor veszteséget termelt, és sajnos nem lesz ez másként idén sem – érzékeltette a helyzetet Kovács Levente.

Korábbi, igaz, most meg nem erősített információnk szerint a bankszövetség egyik, a kormánynak még a nyár végén benyújtott javaslata egy „szuperárfolyamgátról” szólt. A devizahitelek törlesztőrészletét rögzítenék, a kölcsönök futamidejét pedig egységesen öt évre csökkentenék. A hitel meg nem fizetett tőkerésze egy forintalapú gyűjtőszámlán halmozódna BUBOR plusz kétszázalékos kamat mellett, ezt kellene a devizahitelek kifutása után, vagyis öt év elteltével elkezdeni törleszteni. A bankok vesztesége ugyan több százmilliárd forint lenne, de a költségek több évre elosztva jelentkeznének.

Ezzel szemben a kormány egy végtelenített, gyűjtőszámla nélküli árfolyamgátban gondolkodik, ami azt jelentené, hogy a devizahitelek törlesztőrészletét egy adott árfolyamon rögzítik, a tényleges és a kedvezményes árfolyam különbségét pedig elengedik. Ez a megoldás azonban, amellett, hogy összességében nagyobb veszteséget jelentene a bankoknak, valószínűleg „fejnehéz” rendszert eredményezne. Bár a veszteség látszólag mindig csak az adott hónapban keletkezik, ez vélhetően csak a hitel kamatrészére lenne igaz, a tőketörlesztés részleges elengedését egyszeri, azonnali értékvesztésként kellene elszámolniuk a bankoknak, ami megrendíthetné a pénzügyi rendszert, súlyos mozgásokat okozva az árfolyamokban is.