– Meglepte az itthoni elemzőket a kamatemelés. Többen úgy vélik, nem csak az inflációs kilátások vezérelték a tanácsot, hanem a jegybank működésének, a tanácstagok kiválasztásának megváltoztatására irányuló kormányzati tervek is. Ezeket is figyelembe vették a döntés meghozatalakor?

– A kamatemelést azt indokolta, hogy a monetáris szigorítás nélkül az infláció jelentősen a 3 százalékos cél fölött ragadna. Más szempontot nem vettük figyelembe.

– Mitől lettek jóval borúlátóbbak, mint a legutóbbi, augusztusi inflációs jelentésükkor?

– Az általunk korábban feltételezettnél nagyobb költségsokkok – élelmiszerárak és szektorális különadók – érik a gazdaságot, melyek hatására idén 4,5 százalék fölé emelkedhet a fogyasztói árindex, 2011 átlagában pedig 4 százalék körül várható. Ezek messze vannak az MNB tartós és gyors növekedést leginkább elősegítő 3 százalékos inflációs céljától. Az előrejelzésünk alapforgatókönyvében rögzített infláció alakulását ráadásul felfelé mutató kockázatok övezik.

– Milyen kockázatokra gondol?

– A legfontosabb ezek sorában az erőteljes költségsokkok esetleges második körös hatása. Hazánkban az inflációs várakozások nem a kitűzött cél körül horgonyzottak. Bár az év első felében érdemben csökkentek, az utóbbi hónapokban 4-5 százalék között ragadtak be, amire reagálnunk kellett. A béreknél, illetve a gyorsan változó hatásokat nem figyelembe vevő inflációs tényezőknél, vagyis a maginflációban kedvező folyamatokat tapasztaltunk korábban, ám az utóbbi hónapokban ez utóbbinál is érdemi fordulat következett be.

– A kormányzati intézkedések mennyiben befolyásolják az inflációs pályát?

Karvalits Ferenc

– Az szja mérséklése, kiegészítve a foglalkoztatás bővülésével azt eredményezi, hogy 2011 második felétől az előzetesen feltételezettnél lendületesebben élénkülhet a belföldi kereslet. Az adócsökkentés következtében elmaradó költségvetési bevételeket részben a nyugdíjpénztári megtakarításokkal finanszírozza a kormány, a költségvetés strukturális egyenlege romlik, ez érdemi fiskális élénkítést jelent. A szektorális különadók csökkentik az adott szektorok beruházási aktivitását. A kevésbé kiszámítható befektetői környezet megemeli a beruházásoktól elvárt hozamot s a magyar gazdaság növekedési potenciálját is visszavetheti. Az alacsonyabb kapacitások mellett sokkal korábban jelentkeznek a növekedés inflációs hatásai.

– Változtatott valamit a jegybanki előrejelzésen, hogy az ágazati különadók nem három, hanem minimum öt évre szólnak? Nagyobb lesz emiatt a cégeken a nyomás, hogy az adóból áthárítsanak valamennyit a vásárlókra?

– Az eredetileg beterjesztett javaslat átmeneti, rendkívüli adóterheiről azt feltételeztük, hogy a vállalatok csak korlátozott mértékben fogják áthárítani. Azóta világossá vált, a különadók valamilyen mértékben és formában tovább terhelik az adott szektorokat, ezért az áthárítás mértéke nagyobb lehet.

– Mi a véleményük a pénztári tagok visszatereléséről az állami rendszerbe? Segíti ez a költségvetési egyensúly fenntartását?

– A nyugdíjvagyon folyó kiadások finanszírozására történő felhasználása nem fenntartható megoldás, a költségvetés strukturális egyenlegét nem javítja. Az intézkedések kedvezőtlenül hathatnak a jogbiztonságra és csökkenthetik az ország intézményrendszerébe vetett bizalmat. A nyugdíjrendszer – és így a magánnyugdíjpénztári tagság – egy hosszú távú szerződésnek tekinthető, mely most egyoldalúan módosításra került. Ez csökkenti az üzleti környezet kiszámíthatóságát, és a kockázati megítélés romlásához vezethet.

– Simor András jegybankelnök a nemzetgazdasági miniszterhez címzett levélben kérdőjelezte meg a tanácstag- jelölési metódus megváltoztatásának észszerűségét. Szentírás, hogy abban részt kell kapnia a jegybankelnöknek?

– Amikor 2001-ben a Fidesz-kormány javaslatára a mostani modern jegybank-törvényt elfogadta a parlament, akkor abban az állt, hogy a monetáris tanács összes tagjára az MNB elnöke tesz javaslatot. A monetáris politika hitelességét leghatékonyabban egy stabil intézményi környezetben és jogi keretek között tevékenykedő jegybank tudja megőrizni, így megítélésünk szerint nem szolgálja a monetáris politika hitelességét az, hogy az MNB-ről szóló törvény javasolt módosítása a monetáris politikai döntéshozatal intézményi és jogi kereteit megváltoztatja.