A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) 2012 őszétől 17 hazai hitelintézetnél folytatott le témavizsgálatot a budapesti bankközi kamatláb (Bubor) jegyzési gyakorlatára vonatkozóan, a Bubor képzését szponzoráló Magyar Forex Társaság (MFT), illetve a jegyzési információkkal rendelkező Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatait is felhasználva. A PSZÁF vizsgálatára azután került sor, hogy a brit és amerikai pénzügyi felügyeletek 2012 nyarán közzétették: a Barclay’s Bank manipulálta az euróra (Euribor), illetve az angol fontra és amerikai dollárra (Libor) vonatkozó bankközi kamatlábakat.

A PSZÁF statisztikai elemzése a hazai piaci szereplőknél alátámasztotta, hogy a múltban nem történt szándékos és eredményes eltérítése a Bubor értékének, az rásimult a jegybanki alapkamat pályájára. A vizsgálat viszont megállapította: a Bubort kialakító bankoknál (2013. február 1-től már csak 10 aktív árjegyző van a piacon) a folyamat nem volt és ma sincs szabályozva, azt nem illesztették be a kockázatkezelési rendszerbe, s hiányzik annak ellenőrzése is.

Az érintett hitelintézeteknél a jegyzésnél nincsenek továbbá belső szabályzatok a módszertanra, az operatív lebonyolításra, a jegyzés eredményének ellenőrzésére és archiválására vonatkozóan. Az MFT által készített Bubor-szabályzat sem adott részletes módszertani útmutatót, sőt nem határozta meg pontosan a Bubor fogalmát sem.

A PSZÁF megállapította széles körű vizsgálata során: a Bubor-jegyzés során a szereplők nem alakították ki a folyamatba épített kontrollokat sem. Módszertan hiányában kizárólag a jegyzést végző vagy előkészítő – utólag azonosíthatatlan – üzletkötők szakmai tapasztalata, igényessége határozta meg, hogy milyen piaci információkat használnak fel a folyamat során.

A piaci kockázatkezelés folyamataiban nem szerepelt a jegyzések ellenőrzése, az elrontott jegyzésekre nem kérdeztek vissza, s nem történtek hibajavítások. Az eljárást az adott bankok belső ellenőrei vagy külső auditorok sem vizsgálták, vezetői jelentések nem készültek róluk. A Libor-botrány kirobbanása után néhány bank a külföldi anyabank kezdeményezésére már folytat(ott) belső vizsgálatot, illetve megkezdte a belső szabályozás kialakítását.

A Bubor, mint nemzeti bankközi kamatláb sajátossága a hasonló referenciamutatókhoz képest, hogy a jegyzés működésében összesítő szerepet vállalt az MNB. E közreműködés alapvetően a napi jegyzések összesítésére és a kamatlábértékek kiszámítására szorítkozott, ám mindez a piac felé azt a látszatot keltette, mintha a Bubor-jegyzés – a folyamatos hatósági részvétel miatt – folyamatában ellenőrzött tevékenység lenne. Ez az ellenőrző szerep azonban semmilyen formában nem valósult meg, kizárólag a napi jegyzések összesítése és a kamatláb kiszámítása volt az MNB feladata.

A hiányosságok pótlására, a rendszer megerősítésére a PSZÁF már vizsgálati levelekben fogalmazta meg elvárásait, amelyeket rövidesen nyilvános ajánlásban is összefoglal. Az érintett bankoknak ennek keretében szabályozniuk kell a jegyzés folyamatát, ki kell alakítaniuk a megfelelő kontrollpontokat, be kell illeszteniük e tevékenységet is kockázatkezelési rendszerükbe, s gondoskodniuk kell a jegyzés rendszeres ellenőrzéséről, vezetői beszámoltatásáról. A felügyeleti elvárások teljesülését a PSZÁF átfogó vizsgálatok során fogja ismételten ellenőrizni.

A PSZÁF azt is kezdeményezte, hogy az MFT dolgozzon ki a jegyzésben részt vevők számára (megsértés esetén szankciókat is tartalmazó) magatartási kódexet, s azt is, hogy az MFT Szakmai Bizottságát bővítsék ki a PSZÁF és az Államadósság Kezelő Központ által jelölt független szakértőkkel.

A Bubor a magyar pénz- és tőkepiac meghatározó eleme, szerepét a felügyeleti elemzés szerint más referenciamutató nem tudja átvenni. E mutató fontosságát jelzi, hogy 2012. június 30-án itthon mintegy 2500 milliárd forint hitel és 600 milliárd forint betét árazódott a hazai bankközi kamatláb alapján, s közel húsz hatályos jogszabály hivatkozik a Buborra. A bankközi kamatlábat jegyző hitelintézetek száma ugyanakkor csökken, a jegyzések mögött nincsenek valós bankközi ügyletkötések (miközben az indexhez jelentős hitel- és betétállomány kötődik), a 2008-as likviditási válság nyomán pedig a bankközi piac általában is jelentősen beszűkült. A Bubor így nem teljesíti azon célját, hogy pontos információt adjon a pénz- és tőkepiacnak a mögöttes ügyletekről.

A PSZÁF a kereskedés újraindítása érdekében javasolja a bankközi limitek újbóli kiterjesztését, üzletkötési kötelezettség bevezetését (kétoldali, bid/offer jegyzés bevezetésével), illetve az önként vállalt jegyzési kötelezettség feltételeinek megteremtését az aktív árjegyző bankoknak. Ezzel párhuzamosan célszerű ésszerűen csökkenteni a jegyzett futamidők számát (például overnight, 1 és 2 hét, 1, 3, 6 és 12 hónap), a kiemelt futamidőket és azok egységes alkalmazásának kereteit az MFT-nek javasolt meghatároznia. A jegyző bankok számának csökkenése miatt a PSZÁF kezdeményezi a Bubor-átlagolási módszertan átalakítását a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően úgy, hogy az eddig alkalmazott felső és alsó 4-4 ajánlat eltávolítása helyett a mindenkori résztvevők 25-25 százalékának szélső ajánlatait nyessék le a Bubor-értékek kiszámítása érdekében.

Ha a jegyzők száma tovább apad, akár felügyeleti szabályozási lépések is szükségessé válhatnak, például megfontolandó lehet jegyzési kötelezettség jogszabályi előírása is. Mivel az Európai Bizottság már dolgozik a benchmarkokra vonatkozóan új uniós jogszabálytervezeten, a majdani hazai szabályozás kialakításánál már ezt tekintetbe kell majd venni. A bizottság javaslata 2013 III. negyedévére várható.