Az Ernst & Young és a Capgemini tanácsadócégek szerint az ERM II-ben már késő elkezdeni a felkészülést, az átállás sikertelensége pedig súlyos jogi és presztízs veszteségi kockázatokkal jár. Az előkészítés az állami szféra mellett a pénzügyi szférában jelenti a legtöbb feladatot - és költséget -, amelyekre már jövőre meg kell kezdeni a felkészülést - ismertette Szikszai Sándor, a Capgemini és Szűcs Tibor, az Ernst&Young tanácsadója csütörtökön sajtóbeszélgetésen Budapesten.

A hazai euró bemutatója a Szlovák Nemzeti Bankban, Pozsonyban, 2008 szeptemberében

Szűcs Tibor hangsúlyozta: a piac ugyan csak 2014-es euróbevezetéssel számol, a téma azonban már ma is aktuális, az eddigi tapasztalatok szerint ugyanis az átállásra a felkészülést legalább 4-5 évvel korábban meg kell kezdeni.

Figyelmeztetett arra is: az átállás nem egyszerű valutakonverzió, hanem az ország újkori történelmének egyik legjelentősebb, a gazdaságra és a társadalomra is ható eseménye, amelyben nem lehet hibázni, vagy határidőt lekésni. A két tanácsadó cég ezért aktív szerepet kíván vállalni az átállási programok elkészítésében és végrehajtásában.

A bevezetés időpontját illetően azt mondta: a jelenlegi kormány elkötelezettséget mutat a bevezetés feltételeinek teljesítésére és eddig a gyakorlati felkészülés minimumát is teljesítette, megalakította például a nemzeti koordinációs bizottságot. Így - az elmúlt egy-két évvel szemben - nem távolodott a bevezetés várható időpontja. Kockázatot jelenthet azonban a 2010-es választás, illetve az új kormány programja.

Szikszai Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy az átállás a cégekre is jelentős feladatot ró, többletkapacitást igényel, ezért a felkészülést időben meg kell kezdeni. Gyakorlati, technikai, szabályozási, pénzforgalmi, informatikai fogyasztóvédelmi és kommunikációs feladatokról van szó - sorolta.

Hangsúlyozta azt is: a bevezetés költségei legalább 5 éves időtávon hatnak a jövőbeni beruházásokra. Ezért az üzleti vezetőknek jó előre be kell illeszteniük ezeket a költségeket üzleti terveikbe. Példaként a német bankokat említette, amelyek minden fiókra 65 ezer német márka plusz költséggel számoltak.

A gyakorlati felkészülés feladatai közé sorolta a szervezeti háttér biztosítását, a nemzeti átállási terv megismerését, hatástanulmányok, euróstratégia tervezését, az erőforrások kalkulálását, illetve a válságtervek, teszttervek készítését. Hozzátette: az átállás előtti utolsó hat hónap már nem szólhat másról csak a tesztelésről, ami dupla munkát jelent, tekintettel a két valutanemre.

Hollandia például GDP-je 1 százalékát, mintegy 5 milliárd eurót költött az átállásra, Szlovákiának pedig a bevezetés 2 milliárd eurójába került.