Egyszerűen nem hiszem el, hogy Szapáry György ezt a szöveget aláírta volna. Szapáry György a Valutaalap képviselőjeként tért haza annak idején Amerikából, és azokat a gazdaságpolitikai szempontokat képviselte a magyar kormánnyal való együttműködésben, amelyeket a Bajnai-kormány költségvetése - a Valutaalappal egyetértésben - érvényesít: a hiány csökkentését, a pénzügyi stabilitást, a költségvetési kiadások mérséklését.

Nem hiszem el, hogy Járai Zsigmond ezt a szöveget aláírta volna. Járai minden nyilatkozatában a kiadások radikális csökkentését szorgalmazza, és ez a költségvetés nagyobb mértékben csökkenti a kiadásokat, mint Bokros óta bármely költségvetés. Járai pénzügyminiszterként adóreformot szeretett volna, és meg is valósított némi átcsoportosítást az inaktívak rovására, a vállalkozások javára, bár az egykulcsos adót, amit szeretett volna, az Orbán-kormányban nem csinálhatta meg. Ennek a költségvetésnek a bevételi oldala közelebb jut az egykulcsos adóhoz, mint bármely eddigi. Ez a költségvetés ugyanazt teszi, határozottabban, mint amit a Fidesz-kormányban ő tehetett.

Bod Péter Ákost már a Tervgazdasági Intézetben az óvatos, differenciált fogalmazás embereként ismertük, aki manapság arról szokott beszélni, hogy mennyire szűk a kormányok mozgástere. Ő ne tudná, hogy ez a költségvetés bátrabban hasít bele a kiadási oldalba, mint Bokros óta bármelyik?

Azt a mondatot, hogy ez a költségvetés „ugyanúgy rossz irányba viszi a gazdaságot, mint a Gyurcsány-kormány által készített trükkös költségvetések", Bod, Járai, Szapáry nem írhatta alá, hiszen ők pontosan tudják, hogy rossz irányba a Medgyessy-kormány 2002-es költségvetés-módosítása vitte a magyar gazdaságot, meg már ezt megelőzően a Fidesz kétéves költségvetése - no, ezt Járainak nem muszáj elismernie, hiszen azt ő jegyezte.

De azt végképp nem írhatták alá, hogy „ugyanúgy nem tartalmazza az évek óta szükséges reformokat", hiszen a nyugdíjaknál, a családtámogatásoknál nagyobb lépéseket tesz a reformok irányában, mint az előzőek, s hogy nem tehet többet, az annak a népszavazásnak köszönhető, amely ellen elmulasztottak felelős közgazdászként szót emelni.

Bod, Járai, Szapáry nem írhatta alá azt sem, hogy „nem segít a magyar vállalkozások versenyképességének javításán", hogy „az adósságállomány csökkentésében nincs előrelépés", hiszen a jövedelemadók és járulékok csökkentése áll a költségvetés bevételi oldalán addig a mértékig, ami a hiányt nem növeli, tehát nem vezet újabb adósságnöveléshez. Azt, hogy „ne sodorják újabb veszélybe az országot", lehetett mondani 2000-ben vagy 2002-ben, de ma Bod, Járai, Szapáry biztosan nem mondja.