A Gazdasági Versenyhivatal nemrég lezárta a bankváltással kapcsolatos ágazati vizsgálatát. A GVH saját tapasztalatai alapján a lakossági és kisvállalati folyószámlák, valamint a lakossági hiteltermékek közül a személyi kölcsönök, illetve a szabad felhasználású és lakáscélú jelzáloghitelek esetében tartotta indokoltnak megvizsgálni, hogy vannak-e a váltáshoz kapcsolódó gátjai a hatásos verseny érvényesülésének.

A hivatal a lakossági hitelpiaccal kapcsolatban négy olyan tényezőt azonosított, amely torzítja a bankok közötti versenyt. Ezek közül az egyik a szerződések egyoldalú módosítása. A GVH szerint a módosítások alkalmazásának jelenlegi rendszere egyrészt tartalmában túlzottan széleskörű, másrészt formájában nem biztosít a fogyasztók számára megfelelő lehetőséget arra nézve, hogy érdemben reagálhassanak az általuk esetlegesen elfogadhatatlannak tekintett változtatásokra. A GVH ennek kiküszöbölése érdekében olyan szabályozás kialakítását kezdeményezi, aminek hatására egyoldalú szerződésmódosítás az egyes szerződések esetében csak objektíven igazolható, a banküzem szempontjából külső események esetében következhet be.

A lakossági hitelpiacon a bankváltás másik gátja az ezekhez kapcsolódó különféle költségek és díjak rendszere. A GVH szerint ezeknek a díjaknak a mértéke rendkívül magas, azok minimális mértéke a vizsgált hiteltermékek esetében a futamidő függvényében a hitel jelenértékének 4-10 százalékát teszi ki. A hivatal ezért a verseny hatásosabb érvényesülése érdekében javasolja, hogy az európai szabályozási kezdeményezésekkel összhangban az egyik legjelentősebb költséget, a végtörlesztési díjat maximalizálják a bankok.

Nem kedvez az ügyfelek mobilizáltságának a bankok által alkalmazott árak, díjtételek összehasonlíthatatlansága sem. A GVH ezért egyrészt kezdeményezi egy független, ellenőrizhető termék-összehasonlító weblap létrehozását, másrészt javasolja a hitelek összehasonlítását szolgáló teljes hiteldíj mutató (THM) olyan irányú módosítását, hogy az a devizakockázatokat is jelenítse meg.

Nem csak a bankok hozzáállása, hanem a terület nem megfelelő szabályozása is nehezíti azonban, hogy az ügyfelek szolgáltatót váltsanak. Jó példa erre a lakáscélú állami támogatások esetén a támogatások hordozhatóságának hiánya. Jelenleg ugyanis, ha az ügyfél meglévő hitelét kiváltaná egy másik bank hasonnló termékével, akkor elveszítheti a támogatást. Annak érdekében, hogy a fogyasztók helyzete erősödjön ezekben a szerződéses kapcsolatokban, a GVH javasolja a támogatás hordozhatóságának megteremtését.

Valamivel jobb a helyzet a lakossági és a kisvállalati folyószámlák piacán. A GVH szerint a folyószámla-piaci verseny esetében a váltási díjak sem a lakossági, sem a kisvállalati piacon nem jelentősek, a váltás nehézségei elsősorban az ajánlatok összehasonlíthatóságának hiányára, illetve az ügyintézéssel kapcsolatos nehézségekre vezethetők vissza. A fogyasztók számára a folyószámla-szolgáltatás igénybevételénél nem állnak rendelkezésre olyan közérthető, az átlagfogyasztó számára könnyen összehasonlítható információk, amelyek alapján racionális döntéshozatalra lennének képesek.

A GVH ezért a folyószámla termékek esetén is javasolja egy összehasonlító weblap működtetését, valamint az ügyintézés egyszerűsítése érdekében a számlákhoz kapcsolódó csoportos beszedési megbízások automatikus átirányítását folyószámla-váltás esetén.