Annak ellenére, hogy 2012. január 1. óta a lakások eladásánál kötelező átadni a vevőnek az ingatlan energiatanúsítványát, ilyet egyelőre csupán az eladók töredéke csináltat – hívja fel a figyelmet a Dome Facility Services Group Kft.

Mivel a rendelet értelmezését illetően igen vegyes a kép, sok esetben maguk az eladók is tanácstalanok teendőiket illetően. A lakóingatlanok esetében a fenntartási költségek legalább olyan komoly mérlegelést igényelnek, mint a kiajánlott vételár – véli a cég. A tudatos vevők ugyanis az energiatanúsítvány adatai alapján tesznek ajánlatot az ingatlanra.

Az energiatanúsítvány kiállítását már a 176/2008-as kormányrendelet is szabályozta. A dokumentumot 2011. december 31-ig még csak új épületeknél kellett elkészíteni. 2012. január 1-jét követően azonban már a lakások, házak adásvételénél is kötelező a hivatalos irat bemutatása. (A NOL korábbi forrásai közül sokan úgy vélték, hogy 50 négyzetméter alatti lakásokra az előírás nem vonatkozik.) A tanúsítványt az eladónak kell beszereznie, és azt a szerződéskötéskor át kell adnia a vevőnek. Bérbeadás esetén az elkészíttetés 2015. december 31-ig önkéntes.

Bár sokan hallottak az energiatanúsítványról, a dokumentum beszerzésének módját, illetve értelmét már kevésbé látják át – fogalmaz szakértőkre hivatkozva a cég közleménye. „Egyelőre sajnos az az általános megítélés, hogy az energiatanúsítvány egy újabb felesleges költség. Pedig valójában olyan hasznos, hiteles információforrás, amely tényszerűen tükrözi az adott ingatlan fenntartási költségeit, és hasznos tanácsokat ad az esetleges felújítások tervezéséhez” – mondja Baráth Géza, a Dome Facility Services Group szakembere.

Nyomatékosítják, hogy a tanúsítvány elkészíttetése minden esetben az ingatlan eladóját – bérbeadás esetén a tulajdonosát – terheli. A tanúsítást nagyban befolyásolja a ház vagy lakás mérete, gépészete és dokumentáltsága.

Ideális esetben a helyszíni felmérés nagyjából egy-másfél órát vesz igénybe. De ha hiányos a dokumentáció, a központi gépészet feltérképezése akár napokig is elhúzódhat. Ezt követően a tanúsítvány kiállítása legfeljebb 2-3 nap.

A régebbi építésű ingatlanok felmérése viszonylag könnyebb, mert az épületszerkezetek, a gépészet egyszerűbb. Az új épületekkel már több a probléma. Sok esetben ugyanis hiányos a dokumentáció, és a tulajdonosoknak is kevés a műszaki információjuk. Ez bizonyos mértékben lassíthatja az összetett rendszerek felmérésének folyamatát – teszi hozzá Baráth Géza.

Energetikai tanúsítvány kiállítását csak a Magyar Mérnöki Kamara vagy a Magyar Építész Kamara névjegyzékébe felvett tanúsítók végezhetik el – szögezik le.

Az épület korszerűségének felmérése során a szakemberek elsődlegesen az épületszerkezetet, a falakat, a födémet, a tetőt, a hőszigetelést és az ablakokat vizsgálják. Az ingatlan egyedi tulajdonságait az alaprajz alapján mérik. Ebből kiolvasható a tájolás, a külső falak vagy akár a napos órák száma is. Az épületgépészet vizsgálata lakóépületeknél a fűtés és a melegvíz-előállítás mellett esetenként a gépi szellőztetés és a klímaberendezések felmérésére is kiterjed.

Az ingatlan tájolása és gépészete alapjaiban határozza meg a fenntartási költségeket. Ennek értelmében egy társasház szélső lakása mindig rosszabb besorolású lesz, mint egy középső lakás, ami körbe van fűtve – annak ellenére, hogy mindkét lakásban ugyanolyanok a falak és a nyílászárók – teszi hozzá a szakember.

Az ingatlant végül az alapján sorolják be, hogy a száz százaléknak tekintett mai követelményekhez képest hogyan alakul a lakás vagy ház számított energiafelhasználása.

Az így kapott százalékos értéket sávos besorolás alapján betűkkel jelölik. A vizsgálat során egyebek mellett az éves energiaigényt is meghatározzák. Ez számszerűsíti, hogy mennyi energiaráfordítás szükséges az adott ingatlan fenntartásához éves szinten.

Lakóingatlanok esetében a fenntartási költségek legalább olyan komoly mérlegelést igényelnek, mint a kiajánlott vételár. Becslések szerint a háztartások kiadásának több mint 20 százalékát a rezsiköltségek teszik ki. Ennek oka az energiaárak emelkedése és a lakóingatlanok felesleges energiafelhasználása.

Tapasztalataik szerint ma Magyarországon a legtöbb ingatlan a legrosszabb – F/G – kategóriájú. Ide tartozik a legtöbb belvárosi régi építésű társasház, vagy a fel nem újított családi házak. A 10-15 éves társasházak jellemzően D-E kategóriába kerülnek. Az új építésű, 2006 után átadott épületek – elvileg – nem lehetnek C-kategóriásnál rosszabbak – mondja a Dome Facility Services Group Kft. szakembere.