Az egész éves adat ugyan megfelel az előzetes várakozásoknak, az éven belüli lefutás viszont elnyújtott válságot mutat, ami rossz hír a magyar gazdaság számára. Az Opten szerint nem áll meg az a politikai közhely, hogy a kis cégek húzzák a gazdaságot.

Előre borítékolható volt, hogy 2009-ben sokkal több céggel szemben indul felszámolási eljárás, mint 2008-ban, sőt a végleges 15 066-os szám sem okozott különösebb meglepetést, mégis rossz érzései vannak a céginformációval foglalkozó Opten Kft. szakértőinek. „Tavaly év elején is azt mondtuk, hogy az esztendő folyamán akár 15 ezer céggel szemben is indulhat fizetésképtelenségi eljárás, ám a csődhullám éven belüli lefutása 2010-re sem kecsegtet sok jóval” – értékelte az adatokat az Opten stratégiai igazgatója. Csorbai Hajnalka szerint a kedvező forgatókönyv az lett volna, ha az év első felében, vagy nyár végéig gyors ütemben emelkedik a felszámolások mennyisége, az év utolsó hónapjaiban viszont már stagnál vagy csökken a fizetésképtelenségi eljárások száma.

Ehhez képest az történt, hogy az év második felében hónapról hónapra 1300-nál is több felszámolási eljárást indítottak a hitelezők, így a második félévben a naptári hatásoktól megtisztítva éppen annyi felszámolás indult el, mint az elsőben. „Elhúzódó válságot tükröző adatsor rajzolódott ki a második félévben, és több más mutató is azt támasztja alá, hogy 2010 első felében nem számíthatunk érdemi javulásra” – véli az Opten stratégiai igazgatója. A felszámolások számához hasonlóan lassuló ütemben bár, de tovább emelkedik a felszámolt társaságok átlagos árbevétele is, emiatt feltételezhető, hogy a bedőlt cégek egyre több kifizetetlen számlát hagynak maguk után, magukkal rántva beszállítóikat, alvállalkozóikat.

A felszámolásoknál nagyobb ütemben, 44 százalékkal, csaknem 14 ezerre emelkedett a tulajdonosok által kezdeményezett végelszámolások száma. Ez a folyamat több okból sem sorolható az egyértelmű válságjelenségek közé – vélik az Optenben. „Egy következmények nélküli országban, különösen válságidőszakban pozitívumként kell értékelnünk, ha egy tulajdonos felismeri, hogy cége jövője nem biztosított, ezért megindítja a végelszámolást, és nem várja meg míg elvész az adósságtengerben” – érvel Csorbai, aki szerint végelszámolási hullámot elindíthat az adórendszer szigorítása is, a kiskapuk bezárása már korábban is okozott átmeneti felszámolási dömpinget.

Arra viszont a rendszerváltás óta még nem volt példa, hogy az egyik évben kevesebb új céget alapítsanak, mint az azt megelőzőben, márpedig most ez történt. 2008-ban még 48 500 új céget jegyeztek be a cégbíróságok, 2009-ben viszont 3 százalékkal kevesebbet, összesen 47 000-et. A visszaesés nem számottevő, mégis a válság pozitív mellékhatásai közé sorolandó, hiszen a csökkenés úgy következett be, hogy a kormányzat az utóbbi időben mindent elkövet az egyre több és több cég alapításának érdekében. „Magyarországon eleve szétaprózódott a cégszerkezet, és gyakorlatilag következmények nélkül lehet cégeket felszámolásba vezetve bajban hagyni az üzleti partnereket. Az ezzel is fenntartott rossz fizetési morál mellett teljesen érthetetlen a piaci belépési korlátok csökkentése, a cégalapítás gyorsítása és költségeinek csökkentése, legutóbb pedig a tulajdonosok lakcímének titkosítása” – adott szigorú helyzetértékelést az Opten stratégiai igazgatója.

Az Opten szakértői szerint nem áll meg az a politikai közhely, hogy a kis cégek húzzák a gazdaságot, ezért a KKV-k támogatásra szorulnak. A 2008-ról mérleget adó 350 ezer magyar vállalkozás adatai azt mutatják, hogy a kicsik zöme még mindig valamilyen munkaviszonyt helyettesítő, adóelkerülésre létrehozott cég a minimálbér kétszerese körüli fizetésekkel, ezért sokkal inkább pénzt visz, mint pénzt hoz az államháztartásba. A 100 millió forint alatti 301 ezer cég összesen 530 ezer főt foglalkoztat. E kis cégekben az egy főre vetített átlagos havi ráfordítás 145 ezer forint. A közepes, 100 millió és egymilliárd forint közötti cégek 560 ezer főnek adnak munkát, és személyenként hivatalosan még mindig csak havi 221 ezer forint ráfordítással működnek.

Ezzel szemben a nagyok, az egymilliárd forintnál nagyobb árbevételt elérők – szintén 560 ezer főt foglakoztatva – munkavállalóik után járulékokkal együtt átlagosan havi 657 ezer forintot fizetnek ki személyenként. „A két felső kategória közötti ugrás nagy része (természetesen elismerve a nagy cégek tőkeerejét) a hivatalosan bejelentett bérszintek közötti különbséggel magyarázható” – véli Tóth Tamás, az Opten ügyvezető igazgatója. Szerinte érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen nagyságrendű bevételtől esik el a költségvetés a kis cégek „támogatása” miatt. Tóth szerint a mikro- és kisvállalkozások számának radikális csökkenéséig a magyar gazdaság nem állítható egészséges növekedési pályára, oda pedig az adórendszer radikális átalakításán, az élőmunka terhelésének csökkentésén és a kisvállalkozói terhek behajtásán keresztül vezet az út.