A rendelettervezet szerint az Európai Unió szolgáltatóinak biztosítaniuk kellett volna, hogy az ügyfeleik legalább 90 napon át azonos feltételekkel használhassák egy másik ország hálózatát, mint a hazait. Vagyis, a téves közhie­delemmel ellentétben nem azt iktatták volna törvénybe, hogy mindenki és mindenkor ugyanannyiért használhatja a mobilját az unióban, mint otthon.

Fotó: Edgard Garrido / Reuters

Az Európai Bizottság szerint ez az elképzelés még a rendszeresen utazó uniós állampolgárok döntő többségének megfelelne. Ami vélhetően igaz is, mert kevesen turistáskodnak az unión belül évi kilencven napnál többet, sőt még az üzleti ügyben rendszeresen utazók közül is kevesen vannak, akik ennél több ideig vannak úton. Egy uniós állampolgár évente átlagosan hat napot tölt külföldön. A bizottság javaslatát rengeteg kritika érte, ezért átdolgozásra visszavonták, s Juncker bizottsági elnök utasítása alapján vélhetően egy hangzatosabb csomag kerül a döntéshozók elé.

A kedvezmény bevezetése így késhet, de nem marad el. Hozzá kell tenni, ha ennél sokkal hosszabb ingyenes időszakot engedélyeznek, akkor megborítják a piacot, hiszen elindul a határokon átívelő kereskedelem az előfizetésekkel és a SIM kártyákkal. Ha például egy országban, például a balti államokban olcsó a szolgáltatás, akkor rengetegen fognak kereskedni ottani előfizetésekkel, amelyeket vélhetően egyáltalán nem fognak a honos hálózatban használni.

Ez komoly problémákat fog okozni, mert a mobilhálózatok fenntartása és üzemeltetése országonként rendkívül eltérő. Igaz, ennek az iparágnak azért gátat szab, hogy a szabályozás tervezete szerint a kilencven napon belül egy huzamban maximum harminc napig lehet külföldön tartózkodni az ingyenes roaming keretében. Varga G. Gábor