A hvg birtokába került egy dokumentum, amely részletesen bemutatja a csalások menetét cégnevekkel, számlákkal és egyéb dokumentációval együtt. A csomagot a Bunge állította össze, az az amerikai cég, amely az ország legjelentősebb étolajgyártója. A Bunge az adatokat 2012-ben adta át az adóhatóságnak, a NAV azonban most azt állítja, nem kapott semmilyen értelmezhető adatot.

Erősen kérdéses, hogy akkor milyen lakossági, civil bejelentés elegendő a hatóság számára, milyen konkrét adatok kellene ahhoz, hogy egy bejelentésre ellenőrzést indítson a NAV. Az étolajbotrány során a Bunge által benyújtott információk alapján az látszik, hogy az átlag állampolgárnak esélye sincs szakmailag megfelelő bejelentést tennie például a szomszéd utcában működő illegális pálinkafőző üzemről.

A Bunge ugyanis elég részletes kis anyagot tett az asztalra. Részletesen bemutatta, hogy a Bunge által bruttó 423 forintért gyártott Vénusz étolajat egyik magyarországi élelmiszerlánc 419 forintért, vagyis gyártói ár alatt árulta, a másik 449 forintért, vagyis pár százalékkal drágábban a gyártói árnál, miközben legalább három kereskedőcégen is átment az étolaj – nyilván mindenki haszonnal adta tovább. Ez pedig nem lehet másként, mint hogy a Magyarországon gyártott étolajjal áfacsalást követett el valamelyik cég a Bunge után induló láncban. A láncban szerepelt külföldre kivitel és onnan behozatal is, az áfacsalók pedig – az adóellenőrzés időigénye és körülményessége miatt – szinte mindig megjátszották ezt a gyakran csak papíron lezajlott utaztatást.

A Bunge arra is panaszkodott, hogy az általa gyártott étolajat veszi meg egy magyar cég, és papíron kikerül külföldre, majd vissza Magyarországra, így a több kereskedőn át megfuttatott áru a hazai áruházak polcain olcsóbb, mint a közvetlenül a Bunge gyártósoráról legördülő áru. Az áfacsalók másik technikája az volt, hogy a külföldről származó B márkákat hozták be Magyarországra, amelyeket 20-25 százalékkal – forintban mérve jellemzően 60-80, vagy akár 100 forinttal –, olcsóbban kínáltak a boltok az itthon gyártott Vénusznál. Ez a körülbelül 20 százalékos árkülönbség nagyjából a Vénusz gyártói árára rakódó áfának felel meg – így is oda lyukadunk ki, hogy ennyivel kisebb bolti ár nagyon nem lehetséges másként, mint hogy valamelyik cég a kereskedői láncolatban "elfelejtette" megfizetni az áfát, azt zsebre rakta.A Bunge egyebek mellett a Sunol, Suniol, Szaniol márkákat panaszolta be, ezek akár 300 forint alatt is megvásárolhatók.

Az egész ügylet az áfa kulcsának megemelésével együtt ugrott meg. Még 2009-ben a Bunge ötször annyi forgalmat generált, mint a B jelű márkák, mára azonban az arány egy az egyhez. A NAV folyamatosan egy kétmilliárd forint értékű csalással takarózik, amelyet a revízió felderített. Ez roppant dicséretes, ám azt is látni kell, hogy a kétmilliárd forint arra sem elég, hogy a nagy adótartozást felhalmozók listáján a top háromba kerüljön egy cég – márpedig ezt a tételt állítólag több szereplő hozta össze. Valójában az áfacsalások dzsungelében egy kétmilliárd forintos tétel nem jelent semmit.

Hasonló szintű visszaélések voltak a cukor- és gabonakereskedelemben is, nem véletlen, hogy utóbbi termékkörben bevezették a fordított áfafizetést. A fordított áfa segített már a fémhulladék-kereskedelem részbeni megtisztításában, onnan szinte teljesen eltűntek a kamu ügyletek és visszaélések – sima lopások persze még vannak. Azonnali volt a változás a sertéságazatban is, ezért jövőre a marha, kecske és juh (egyben és félben) is fordítottan fog adózni.