A mi ügyünk arról szólt, hogy megpróbáltuk a lehető legjobban vezetni és működtetni a szervezetet, de olyan falakba ütköztünk, amelyek ezt ellehetetlenítették. A szervezetet az adóhatóság néhány vezetőjének hathatós együttműködése révén törvénytelen eszközökkel szétverték, majd az egész szervezetet megszüntették - mondta. 2010-ben egy új módszertant dolgoztak ki, de ez a vezetők eltávolítása után nem valósulhatott meg – Vancsura 2011-ben távozott a szervezettől. A szervezet létjogosultságát mutatta az évi 70 milliárd forint feltárt adókülönbözet. Konkrét neveket is említett Vancsura, Somos Katalin főigazgató, Rákosa Melinda, a helyettese és Kedves Lászlóné főosztályvezető személyesen akadályozták meg a munkát, s el tudták érni, hogy kormányzati szinten a megszüntetés mellett döntöttek.

Az adóhatóság közleményében cáfolta a volt főosztályvezető állításait. A NAV tartja magát korábbi közléséhez, amely szerint a kiemelt ügyek igazgatósága nem volt elég hatékony, s az APEH és a Vám- és Pénzügyőrség összevonásával már nem volt igazán szükség rá. Az új szervezetben a nyomozati jogkörrel is rendelkező pénzügyőrséggel kiegészülve saját bűnüldöző részleg dolgozik a nagy ügyekben. A hatóság emlékeztetett: sorra lepleződnek le több milliárd forint áfacsalást elkövető csoportok, legyen szó csokoládé, cukor vagy bármilyen más termék valós vagy fiktív adás-vételéről.

Ami Vancsurát illeti, vele folyamatban van egy munkaügyi per, amelyről azonban a felek ellentmondó információkat adtak. A hatóság szerint a munkaügyi bíróság szerint a volt főosztályvezető felmentése nem volt jogellenes, vagyis nem álltak meg a NAV-val szembeni vádjai. Az érintett ezzel szemben azt állítja, a folyamatban lévő perben számára kedvező ítélet is született.

A rapid osztály vezetőjeként a gyors reagálás volt a feladata Vancsurának, de a hatékonyságjavító munka el sem tudott kezdődni, mert a hatóság elnöke nem vette figyelembe a javaslatokat. Akik szembe mentek, azok az emberek nem sokáig dolgoztak a kiemelt ügyek főigazgatóságán. Varga Árpád, a NAV elnökhelyettese korábban azt mondta, a főigazgatóság nem volt elég hatékony, túl kötött volt, ám ez az állítás Vancsura szerint nem állja meg a helyét. Nagyon sok üggyel ki lehet ezt a történetet egészíteni, zárta mondandóját a volt vezető.

De mi is ez a kiemelt ügyek igazgatósága és milyen hatékonyságbeli kérdések merülhettek fel? Az adóhatóság 2007 óta regionális rendszerben működik, s az egyes regionális főigazgatóságok saját területi határaikon belül dolgozhatnak. Épp ezt a rendszert lehet kihasználni azzal, hogy a csaló vagy eltűnni akaró cégek folyamatosan változtatgatják székhelyüket: ezzel mindig más és más főigazgatóság hatáskörébe kerülnek, amelyek nem látnak rá egymás munkájára. A régiós főigazgatóságok mellett működik egy kiemelt is, amely a legnagyobb vállalatokat öleli fel – 2013-tól a vidéki székhelyű cégek visszakerültek a régiókhoz. Vidékre körülbelül 700 cég került, a fővárosban pedig hozzávetőleg 750 maradt – az átalakítás mellett jelentősen leszállították azt az adómértéket is, amelyet elérve a cég kiemeltté válik, ez 2013-ban 1,18 milliárd forint lett. Mellettük kötelezően kiemelt például a részvénytársasági formában működő pénzintézetek is.

Hogy hatékonyabb vagy sem, az elég nehezen megállapítható éppen az átalakítások miatt. A rendelkezésre álló adatok szerint – sajnos a legfrissebb csak 2012-es – a kiemelt adózók igazgatóságához tartozó cégeknél tartott vizsgálatok során feltárt nettó adókülönbözet 2011-ben és 2012-ben egyaránt 75-80 milliárd forint között alakult. A megindított vizsgálatok száma kétezer körül alakult. Összehasonlításképpen: a teljes feltárt adókülönbözet 2012-ben 527 milliárd, 2011-ben 406 milliárd forint volt.

A Vancsura által megfogalmazott problémák, amelyeket a kiemelt ügyek igazgatóságának kezelnie kellett volna – s állítása szerint senkit sem érdekelt érdemben – jogosak, s egyes részüket azóta a hatóság be is építette. Más részük azonban továbbra sem megoldott.

Teljesen jogos kritika volt, hogy a nagy, országos szintű, esetenként száz céget felölelő áfacsalási láncok leleplezése speciális hozzáállást és munkát követel meg. Egy ilyen szervezetszerű ügyet nem lehet hatósági eszköztárral felderíteni – elévülés előtti évek bevallásait vizsgálva, egy-egy cégnél ellenőrzéseket lefolytatva. Itt akkor lehet hatékony a vizsgálat, ha sokkal rövidebb időszakokat vizsgálnak, s az lehetőség szerint a lehető legfrissebb időszakra vonatkozzon. Ezzel – vallja be – kisebb lesz a merítés és a feltárt adókülönbözet, ám jóval könnyebb az értékesítési láncokat feltárni. Hiszen nem felszámolás alatt álló, cégtemetőkbe dugott társaságokon kell átvergődni, hanem még aktív, működő cégeket lehet nyomon követni. Az adókülönbözet kicsi lesz relatíve, de az éveken át zajló szisztematikus csalások megakadályozhatók.

Részben megoldotta a hatóság az áfabevételek külön nyilvántartását, pontosabban nyomon követését. A NAV-nak ma már részletes, számlaszintű jelentést kell készítenie minden cégnek belföldi eladásairól és beszerzéseiről. Ezek összevetésével pedig elég könnyen kibukkannak az eltérések, így az ellenőrzési kiválasztás jóval egyszerűbbé válik. Hasonlóképpen komoly adatbázis áll a hatóság rendelkezésére a pénztárgépek adatai révén – persze ez csak akkor lesz teljes, ha minden gép le lesz cserélve és be lesz kötve.

Mind a Levegő Munkacsoport, mind Vancsura hangsúlyozta, hogy a nyilvánosság elé lépést nem a politika indokolta. Ezzel együtt nem árt megjegyezni – függetlenül az állítások valóságtartalmától –, hogy Vacsura a volt MDF tagjaiból álló Jesz párt képviselőjelöltje Bács-Kiskun megyében. Az eseményen részt vett Vágó Gábor képviselő is, valamint Horváth Andás korábbi NAV-alkalmazott, aki öt hónapja robbantotta ki az áfacsalási botrányt. Állítása szerint több ezermilliárd forint értékű csalásokhoz a hatóság asszisztál. Horváth szerint öt hónapja semmi sem történt, ám ez idő alatt 500 milliárd forintot loptak el a csalók.