A megkérdezett vezetők 75 százaléka az alacsony régiós munkabéreket nevezte meg fő vonzerőként; 55 százalékuk kiemelte a képzett munkaerő meglétét, 36 százalékuk pedig a kedvező adózási feltételeket.

A válaszadók 97 százaléka elégedett a helyi adottságokkal, ezért a következő öt évben nem számít a cég kiköltözésére. Az elégedettséget és a bizalmat támasztja alá, hogy a cégvezetők 74 százaléka számol a gyártási kapacitás növekedésével.
Újabb üzletágak esetleges létesítésére a válaszadók 34 százaléka jelölte meg Lengyelországot, amely ezzel a legvonzóbb célpont volt a válaszok alapján.

A felmérés szerint az autógyártók 52 százaléka tervezi bővíteni beszállítói körét. A beszállítók 69 százaléka már most keresi a globális piacon kínálkozó, innovációs portfolióbővítési lehetőségeket. Bulgária, Magyarország és Románia a válaszadók szerint a többi országnál tudatosabban reagál az új technológiai megoldások bevezetésére.

A lokális tényezők közül a kiszámíthatatlan törvénykezési háttér, a közlekedési infrastruktúra és a logisztika hiányosságai, valamint az oktatási rendszer elmaradottsága jelentik a legnagyobb problémát a versenyképességre nézve az autóipari döntéshozók szerint. Ez utóbbival szoros összefüggésben a válaszadók 33 százalékának okoz nehézséget a megfelelően képzett munkaerő felkutatása.

Magyarországon és Szlovákiában az állami iskolákkal való együttműködés került a figyelem középpontjába, míg Bulgáriában, Csehországban, Lengyelországban és Romániában inkább céges továbbképzésekre és saját kézben lévő akadémiák alapítására fordítanak forrásokat.

A vállalatvezetők a versenyképesség megőrzése érdekében a következő öt évben a munkaerő képzésére és termékfejlesztésre, termékbővítésre kívánnak kiemelt figyelmet fordítani a felmérés szerint.