Nem minősített le az S and P: még nem vagyunk bóvli ország
Egy esetleges IMF/EU-megállapodás megszüntetheti azokat az okokat, amelyek Magyarország leminősítéséhez vezethetnek – közölte tegnap este a Standard&Poor’s hitelminősítő cég Londonban. Azt is bejelentette: megerősítette Magyarország BBB- besorolását, de továbbra is negatív figyelőlistán tart bennünket.
A szuverén államadósság megítélése egyelőre egy kategóriával a bóvli minősítés felett maradt. Ugyanekkor a magyar kormány nyert negyed évet, mert a cég közleménye szerint az esetleges leminősítésről várhatóan 2012. február vége előtt hoznak döntést, a korábban tervezett november végi határidővel szemben. Addigra ugyanis világossá válik, hogy mik az esélyei az IMF-fel való megállapodásnak.
Megjegyzik, a leminősítésre akkor számíthat Magyarország, ha a költségvetési egyenleg tovább romlik, s a gazdaságpolitika kiszámíthatatlanabbá, hiteltelenebbé válik. Kiemelik, egyes lépések korlátozzák a magyar intézmények függetlenségét, és csökkentik az ország vonzerejét a befektetők körében. Külön említik a különadókat és a végtörlesztést, ami a bankok meggyengítése miatt a finanszírozáson keresztül veszélyt jelent a növekedésre.
Az IMF-nél kezdeményezett tárgyalásokról azonban egyelőre nem sokat lehet tudni. A Nemzetközi Valutaalap delegációja visszatért Washingtonba, ahol az intézmény vezetősége áttekinti a magyar kérést az elővigyázatossági hitelkeretre, de csak a következő időszakban dőlhet el, hogy milyen pénzügyi eszköz igénybevételéről lehet szó – mondta csütörtökön délután Irina Ivaschenko, a nemzetközi intézmény budapesti képviselője. Részleteket nem árult el, csupán annyit mondott, Magyarországon nincs hiány kiváló szakemberekből, megvan a tudás, mit kell tenni. Az ördög azonban a részletekben rejlik, abban, hogy miként kell végrehajtani a terveket és ebben mások tapasztalatai sokat segíthetnek.
Kevésbé visszafogott nyilatkozat hangzott el azonban kormányzati oldalról. A tervezett megállapodással kapcsolatban Giró-Szász András kormányszóvivő kijelentette: Magyarország gazdaság- és társadalompolitikai szuverenitása nem korlátozható. S hiába mondják a hazai és a nemzetközi közgazdászok, elemzők, intézmények, hogy a magyar modell nem visz előre, Giró-Szász állítása szerint a kormány ugyanazt a gazdaságpolitikai logikát követi mint eddig.
Habár az szinte a kormányzaton kívül mindenki más számára világos, hogy a válságadók, illetve a végtörlesztés nem fér bele egy IMF-megállapodásba, Giró-Szász az erre vonatkozó kérdésre úgy reagált, hogy: a végtörlesztéssel kapcsolatban a jogszabályi környezet, de a határidők is életben vannak. A magyar kormány tárgyalási feltételeiről nem árult el semmit, mondván: egy tárgyalássorozaton akkor lehet jól képviselni egy álláspontot, ha a kormány azt nem adja ki előre.
A kormányszóvivő megerősítette Matolcsy György korábbi nyilatkozatát is, mely szerint legkorábban január végére lehetnek eredményei a megbeszéléseknek. Ha nem is mondja ki, de ezzel azt sejteti, hogy a kormány a 2012-es költségvetést még az előtt el akarja fogadni, hogy beleszólhatna az IMF a tervezésbe.
Irina Ivaschenko egyébként az Európai Bizottság magyarországi képviselete által szervezett konferencián vett részt, amelynek témája az új európai gazdasági kormányzás, és a magyar helyzet elemzése volt. A magyar gazdaság növekedési képességéről szóló vitában kiemelte, hogy a kiszámíthatóság, a makrogazdasági stabilitás és az intézmények minősége, valamint a foglalkoztatás bővítése hozhat megoldást hosszabb távon. Utóbbi tényező esetében a holland és a svéd példát ajánlotta a döntéshozók figyelmébe.
Tömör értékelésével csatlakozott az előtte felszólaló Csermely Ágneshez, az MNB közgazdasági területért felelős igazgatójához, aki – csodák nincsenek alapon – felvázolta az ismert tényeket, hogy a magyar költségvetést a magas finanszírozási költségek, az erőforrások rossz hatékonyságú elosztása, a nagy szociális transzferek a magas adóterhek és szűk adóbázis feszítik.
Azzal érvelt, hogy a kormány igyekezett szembenézni a súlyosabb kihívásokkal, így az adóssággal és az alacsony foglalkoztatással, de egyes makromutatók javulása ellenére a befektetők még bizalmatlanok, jórészt a tömeges törvénykezés, a Robin Hood adók keltette bizonytalanságok miatt. Hangsúlyozta ő is, a növekedés ösztönzésének egyik fontos eleme lehet az intézmények minőségének javítása, például a folyamatok független ellenőrzésének és értékelésének a meghonosítása.
Csaba László, a Közép-Európai Egyetem tanára felvetette, nem kapott választ arra, miként javítható a magyar gazdaság növekedési képessége. Amire úgy reagált Csermely Ágnes, hogy a növekedési források keresése általános probléma, s nincs kész válasza arra, hogyan lehetne kitörni a lassú növekedés csapdájából. Ivaschenko ehhez annyit tett hozzá, hogy érdemes más országoktól tanulni.
A növekedési képesség titka nem lepleződött le, de Pierre Beynet, az OECD szakértője kifejtette: a költségvetési kiigazítás tartósságának eszköze az önkormányzatok büdzsészabályainak tisztázása, rögzítése, az állami szektor további leépítése, hatékonyságának fokozása, a nyugdíjkorhatár emelése és a munkát terhelő adók csökkentése lehet, amit a környezetvédelmi vagy ingatlanadó bevezetésével lehetne ellensúlyozni. A kérdés azért merül fel, mert az Európai Bizottság 2012-re ugyan 2,8 százalékos GDP-arányos büdzséhiányt prognosztizál, de 2013 ismét három százalék felettit.
