A piaci elemzők a kamat 5,5 százalékra csökkentését jósolták. Ebben nem is kellett csalódniuk. Mint ahogy azt is eltalálták, hogy megint a monetáris tanács négy külső tagja szavazott az újabb 0,25 százalékpontos nyesés mellett. A vitában szokás szerint áttekintették a gazdasági helyzetet, ami kedvezőtlen. „A tavalyi recessziót követően a növekedés idén indulhat meg újra, azonban mind a külső, mind a belső keresleti tényezők csupán mérsékelt bővülést vetítenek előre. Tovább folytatódik a hazai szereplők mérlegkiigazítása, a szigorú hitelezési feltételek és a bizonytalan gazdasági környezet következtében a fogyasztás és a beruházás idén tovább csökkenhet, amit csak 2014-től követhet lassú élénkülés. A kibocsátás elmarad a potenciális szintjétől, a munkanélküliség pedig meghaladja a strukturális tényezők által meghatározott hosszú távú szintjét. A kedvezőtlen beruházási dinamika, valamint a tartósan magas munkanélküliség arra utal, hogy a gazdaság potenciális növekedése is érdemben elmarad a válság előtti ütemétől, és az elkövetkező két évben is alig bővülhet” - jegyezték meg. Számba vették továbbá, hogy a kül- és kiskereskedelem, a vállalati és a háztartási hitelállomány miként alakult. Ennek kapcsán tudomásul vették a csökkenések és zuhanások tényét.

Az inflációról azonban a többség azt feltételezi, hogy az középtávon a három százalékos cél közelébe kerül. Így e tekintetben nincs indok rá, hogy tartsák a kamatot. Az ország nemzetközi megítélése, a különböző kockázati felárak alakulása érdemben nem változott. Sőt, a nemzetközi környezet, a befektetői hangulat inkább javul. Egyes tagok viszont azzal érveltek, hogy gyengült a forint, az euróárfolyam 288-ról 297-re változott, részben a lefelé igyekvő alapkamat miatt. A vita január végén zajlott, de azóta megint fordult az irány. A dollárkötvény-kibocsátást követően, továbbra is lelkes befektetői környezetben, valamint a Hetek Csoportjának (G7) keddi közleménye után - amely elvetette az árfolyamháború eshetőségét - a forint újra erősödik. A kurzus az euróval szemben szerdán délután jócskán 290 alá került. De ez már a február végi ülés témája lesz.

A januári ülésen a tanácstagok abban egyetértettek, hogy „a hazai fizetőeszköz tartós és nagymértékű leértékelődése kedvezőtlen mind az inflációs kilátások, mind a pénzügyi stabilitási kockázatok szempontjából, a döntéshozók többsége a forint gyengülését inkább a jegybankelnökváltás utáni monetáris politikát övező piaci bizonytalansággal és a nemkonvencionális eszközök alkalmazásától való félelmekkel magyarázta”. Jelezték: a lényegében változatlan CDS-felárak és állampapírhozamok azt mutatják, hogy „nem romlott az ország kockázati megítélése; a kedvező globális pénzügyi piaci környezet és a kormányzat alacsony költségvetési hiány melletti elköteleződése a hazai pénzügyi eszközök felárát is tartósan mérsékelheti. Mindezen tényezők eddig indokolttá és lehetővé tették a monetáris kondíciók óvatos lazítását”.

A jegyzőkönyv szerint a testület néhány tagja úgy vélekedett, hogy a forint tavaly augusztus óta tartó gyengülésében fontos szerepet játszottak az eddigi és a beárazott további kamatcsökkentések. Az inflációs cél középtávú elérése szempontjából a jelenlegi helyzetben kockázatosnak látták a további kamatcsökkentést; helyette kiváró, óvatos monetáris politikát tartottak indokoltnak.

A vitában egyéb szempontok is felmerültek. Egy tanácstag azon véleményének adott hangot, hogy „a kamatcsökkentések az erős hitelkínálati korlátok következtében érdemben nem képesek segíteni a növekedést, így pedig nincs értelme a magasabb infláció kockázatát felvállalni”. Egy másik döntéshozó pedig kiemelte, a piaci elemzők a célnál magasabb inflációra számítanak a csökkenő kamatpálya mellett. Ez azt sugallja, hogy „a piac nem tartja elkötelezettnek a tanácsot az infláció kordában tartása mellett; megítélése szerint ezen a ponton már nem elegendő ennek ellenkezőjét csupán kommunikációval bizonyítania az eddig lazítást támogató tagoknak”.

A jegyzőkönyv is tartalmazza a piacok számára küldött lényeges üzenetet, amely szintén hozzájárult az árfolyam erősödéséhez. Eszerint a döntéshozók egyetértenek abban, hogy a nem hagyományos eszközök körének bővítése a hazai viszonyok között mindössze akut pénzpiaci zavarok esetén jelenthet hatékony segítséget. A befektetők ezt amolyan elkötelezettségnek minősítették a jegybankelnök-váltás előtt, nem tudván korábban kideríteni, hogy az unortodox gazdaságpolitika behatolása a jegybankba milyen következményekkel járhat.