Egy hetes késéssel, de mégis életbe lép keddtől az orosz-kazah-fehérorosz vámszövetség, miután a fehérorosz elnök aláírta az erről szóló megállapodást hétfőn. Alekszandr Lukasenkót vélhetően a Gazprommal folytatott júniusi gázárháború bírta rá a megegyezésre, amit nem befolyásolt az sem, hogy nem teljesült a legfontosabb gazdasági követelése, a Fehéroroszországba irányuló orosz energiahordozók exportvámjának eltörlése.

A megállapodás Moszkva szerint fontos lépés a három ország valutauniójának megvalósítása irányába, bár ennek jövője még kérdéses. Ráadá­sul papíron már az év elejétől, a gyakorlatban csak keddtől működő vámunió sem teljes: a személyautók behozatalának terhét országonként szabályozzák, azt Oroszország még a Fehéroroszországból vásárolt autókra is fenntartja. Emellett Moszkva Fehéroroszország vonatkozásában sem mond le az orosz költségvetés számára évi kétmilliárd dollárt jelentő, energiahordozókra vonatkozó kiviteli vámról sem.

Minszk ezt kifogásolva döntött úgy, hogy távol marad a vámuniótól. Szakértők szerint ez volt az oka a júniusi gázárháborúnak, amely nyomán Moszkva 192 millió dollárt követelt Minszktől a gáz árának növekedésére hivatkozva. Igaz, a vita vége csaknem nulla összegű lett: Minszk kifizette a kért összeget, majd a Gazpromtól 220 millió dollárt kapott vissza a Fehéroroszországon át az EU-ba áramló földgáz megemelt tranzitdíjáért. (Nem kizárt az sem, hogy a konfliktus célja részben az volt, hogy Moszkva ezzel igazolja az Oroszországot Németországgal a Balti-tengeren át közvetlenül összekötő, a tervezettnél lassabban épülő Északi áramlat szükségességét. A gázvezetéket sokan Moszkva költséges politikai projektjének tartják.)

A kazah fővárosban, Asztanában aláírt hétfői megállapodást - amelyre a közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságokat tömörítő Eurázsiai Gazdasági Közösség (Jevrazesz) találkozóján került sor - azonban beárnyékolta az orosz NTV-n bemutatott, Lukasenkót kompromittáló dokumentumfilm: ebben a „keresztapának" titulált fehérorosz vezető emberrablá­soktól, gyilkosságoktól, sikkasztástól és az „orosz gazdasági segítség iránti hálátlanságtól" sem idegenkedő módszereiről szólnak. Hasonló szellemben mutatott vasárnap bejátszásokat az angol nyelvű, orosz állami Russia Today csatorna is. (Igaz, Moszkva 2006-ban minden további nélkül elismerte Lukasenko elnökválasztási győzelmét, amelyet az EU szabálytalannak és antidemokratikusnak minősített.)

- Sajnálatos, hogy egy ilyen film adásba kerülhetett az orosz televízióban, de reméljük, ez nem tükrözi Moszkva hivatalos álláspontját - jelentette ki Fehéroroszország moszkvai követségének szóvivője, Vitalij Szlivka az orosz Echo Moszkvi rádiónak. Az orosz televíziós csatornák azonban kevés mozgástérrel rendelkeznek ahhoz, hogy önállóan döntsenek egy ilyen volumenű ügyben, így a film, ha nem is hivatalos álláspont, mindenképpen a Kreml jelzése a Moszkvát gyakran kritizáló Lukasenko felé. Ahogyan az Ororszországgal szívélyesebb Kazahsztán felé egyértelmű gesztus az is, hogy hétfőn, Oroszország legnagyobb televíziós csatornája a közép-ázsiai államot - még szovjet vezetőként indulva - 1984 óta irányító Nurszultan Nazarbajevet 70. születésnapja alkalmából elismerő portréfilmmel köszöntötte.