Mindenki máson spórolnak a vezető bankárok
Az alsóbb szinteken próbálnak pénzt megspórolni a Wall Street bankházai, hogy rendbetegyék a pénzügyi válság folytán ismét összegubancolódott szénájukat. Bár a busás bónuszoknak a 2008-as Lehman Brothers csőd és az azt követő gazdasági-pénzügyi válság első nagy hulláma után egy időre befellegzett, a több tízmillió dolláros jutalmak lassan kezdtek visszaszivárogni a világ pénzügyi központjába. A folyamat azonban ismét megtörhet.
A bankok most sem önként, hanem az egyre romló körülmények szorításában kénytelenek megnézni, hol tudnának a legkisebb fájdalmat okozva a legtöbbet megspórolni magukon. Az átláthatóság követelményének előtérbe helyezése és a hatósági ellenőrzés szigorítása miatt a korábban kimagasló profitot hozó befektetési banki tevékenység sem a régi már, nem véletlen, hogy itt hajtották végre az utóbbi időben a legnagyobb leépítéseket és fúziókat. Az üzletmenetre a recesszióba hajló gazdasági környezet és az európai adósságválság is rányomja bélyegét, miközben a másik oldalon a nyereséghez és a kivehető osztalékhoz ragaszkodó részvényesek szorítják költségcsökkentésre a pénzintézetek irányítóit.
A megszorítások arzenáljának legújabb fegyvere a kompenzációk befagyasztása – de csak a kezdő bankárok esetében. Az alapkeresetből és a teljesítményhez kötött bónuszokból összeálló kompenzációs csomagokat a svájci Credit Suisse amerikai befektetési bankjánál is újra akarják szabni. Első lépésben felfüggesztenék azt az iparági gyakorlatot, hogy az elemzők, a kiegészítő munkatársak és a rangsorban alacsonyabb szinteken álló alkalmazottak jövedelmét évente automatikusan növeljék. A Bloomberg a bank egyik névtelenséget kérő dolgozójára hivatkozva azt írja, hogy az alapfizetéseket továbbra is emelnék, ám a nullszaldó elérésse érdekében ugyanennyivel csökkentenék a bónuszokat.
Mások a nagy befektetési bankházak közül állandó igazodási pontnak számító a Goldman Sachs és a JPMorgan Chase & Co. javadalmazási taktikáját próbálják kifürkészni, s annak alapján felépíteni a sajátjukat. Ha a nagyok is a befagyasztják a jövedelmeket, akkor mindenki különösebb kockázatvállalás nélkül megteheti ezt, mivel akkor elkerülhetik a fizetéskülönbségek növekedése miatt induló elvándorlást, s megtarthatják tehetséges fiatal szakembereiket.
Márpedig ők szívesen mennek át a Wall Street túloldalára dolgozni a karrierlehetőség és a magasabb fizetés reményében – hívja fel a figyelmet Joseph Sorrentino, a bankárokra specializálódott Steven Hall & Partners tanácsadócég igazgatója. A bankok legszívesebben hosszú távon is magukhoz láncolnák az ifjú tehetségeket. Ám ha a konkurenciától csábítják át az ifjú titánokat, azzal két legyet ütnek egy csapásra, hiszen miközben saját szakmai stábjukat erősítik, aközben versenytársukat gyengítik.
A kezdő bankárok alapfizetését általában évi 15-20 százalékkal szokták megemelni egy kialakult bérskálának megfelelően, de ehhez az is kell, hogy az illető évről-évre egy-egy grádiccsal feljebb lépjen a banki hierarchiában. A befektetési bankárok háromnegyede jellemzően a pályakezdők közül kerül ki, ők az első évben 200 ezer dollárra (havi négymillió forint), a másodikban – ha jól teljesítenek – már 240-250 ezerre számíthatnak. Nem kevés emberről és összegről van szó, hiszen a JPMorgannél 26,6 ezren, a Goldman Sachsnál 34,2 ezren keresik és kezelik a befektetéseket.
A fiatalok kisegítő munkatársként kezdenek, s három-négy év tanulás kell ahhoz, hogy a magyar fülnek szokatlanul hangzó „alelnökké” válhassanak. Itt ugyanennyi időt kell lehúzni az igazgatói beosztás eléréséig. A hatodik-hetedik évüket a cégnél töltő fiatal bankárok teljes kereseti kimutatásában már 6-700 ezer dolláros éves összeg szerepelhet.
A bérpolitikáról döntő szakemberek nehéz helyzetben vannak: azt kell ugyanis először tisztázniuk, hogy még mindig a 2008-as válság utórezgései nyomasztják-e a banki profitokat és később visszatérnek az aranyévek, vagy tartósan a mai szinthez kell igazítaniuk a munkatársak fizetését. Amennyiben átmeneti csak a visszaesés, akkor megúszhatják a mélyreható és közérzetromboló változtatásokat. Az elemzők szerint azonban nyugodtan léphetnek, mert a befektetési bankok az idén és jövőre is gyorsan olvadó nyereséggel kalkulálhatnak.
Számításaik szerint a Goldman Sachnál az idén várhatóan 19, a Morgan Stanley-nél pedig 17 százalékkal csökkenhet a nyereség. Az elmúlt két év sem volt diadalmenet, 2011-ben például, 29 százalékkal csökkent a globális részvénypiaci forgalom, a kötvénykibocsátások volumene az Egyesült Államokban 6,7 százalékkal csökkent, és a vállalatok sora döntött a tőkeemelés elhalasztásáról.
Ilyen körülmények közepette nem is csoda, hogy cégtől és beosztástól függően akár 20-60 százalékkal lehet vékonyabb a pályájuk elején járó bankárok kompenzációs csomagja. A egyesüléseket és cégfelvásárlásokat menedzselő bankárok anyagi megbecsültsége romlik a legkevésbé, míg a kereskedelmi bankoknál dolgozóké a leginkább.
A Bloomberg szerint mozgalmas hetek előtt áll a Wall Street: a nagy bankok január végén tudatják dolgozóikkal, milyen kompenzációs csomagra számíthatnak az idén. A sort a Bank of America nyitja január 26.-án, míg a Deutsche Bank február első hetében közli, hogy – a kiszivárgott hírek szerint – 30-50 százalékkal csökkenti a bónuszokat 2012-ben. Utánuk a brit Barclays Capital vall színt. Több európai bank február végére tolta az igazság pillanatát,hogy a konkurensek vállalásait megismerve aktualizálni tudja saját ajánlatát.
Itthon is hat az uniós szigor
A gazdasági-pénzügyi válságban nagy szerepet játszott a bankárok mohósága, amely gyakran felülírta az egészséges kockázatvállalás legelemibb szabályait. A földtől – és a teljesítménytől – messze elrugaszkodott bónuszok csökkentése és a felelősségi szintekhez kötése jegyében készült el és lépett hatályba 2011 második felében az az uniós direktíva, amely rendet tesz a kusza kérdéskörben. A direktíva egy két oldalas kormányrendelet és a pénzügyi felügyelet 25 oldalas elnöki utasítása képében már idehaza is testet öltött.
Ennek értelmében a pénzintézeteknek és a befektetési vállalkozásoknak évente felülvizsgálandó javadalmazási politikát kell kidolgozniuk. Ebben a bónuszok és az alapfizetést is meg kell határozni olyformán, hogy azok ne ösztökéljék a döntéshozókat túlzott kockázatvállalásra és az arányosságra, továbbá a hosszú távú eredményességre helyezzék a hangsúlyt. És ami fontos üzenet: intsék önmérsékletre a menedzsereket.
A direktívát azon vezetők esetében kell alkalmazni, akik a vállalkozás kockázatviselő képességére tevékenységükkel jelentős hatást gyakorolnak. A jogszabály rendelkezik arról is, hogy a teljesítményhez kötött bónuszt csak évekre elnyújtva, csepegtetve lehet kiadni, s az legfeljebb felerészt lehet készpénz, a többi értékpapír vagy bármi más, nem készpénzesített eszköz is lehet.
Ahhoz, hogy a vezető megkaphassa a teljesítményhez kötött bérét vagy bónuszát, több fontos objektív feltételnek is eleget kell tenni. Figyelembe kell venni a bedőlt hitelek arányának alakulását, a likviditási kockázatokat számszerűsítő mutatók változását, a cég nyereségét és a tőkekövetelményeknek való megfelelést. A teljesítést független szakértőnek kell igazolnia. A kifizetésnél pedig a PSZÁF ellenőrzi, hogy betartották-e a jogszabályokat és nem offshore cégek közbeiktatásával, kerülő úton jutott el a pénz a javadalmazott zsebéhez.
