Óriási várakozás övezi a lakáspiacon a kilakoltatási moratórium közelgő feloldását. Csakhogy elképzelhető, hogy első körben nem azt kapja a piac, amit vár, vagyis nem a legkeresettebb budapesti és környéki ingatlanokat, hanem a még áron alul is nehezen értékesíthető, elmaradott régiókban lévő kistelepüléseken hirdetik meg a bankok fedezetállományuk egy részét.

A kilakoltatási moratórium alig két hónap múlva esedékes feloldása az ingatlanközvetítő cégeket is izgalomban tartja. Nem véletlenül: az országos értékesítői hálózattal rendelkezők ugyanis nemcsak az eladó ingatlanokról, hanem az ingatlant kereső potenciális vevőkről is naprakész információ­val bírnak.

Bánfalvi László,­ az Otthon Centrum hitelközvetítési üzletágát is működtető HC Központ Kft. ügyvezető igazgatója szerint a bankok számára is előnyös megoldás lenne, ha az ingatlanforgalmazókat bevonnák az eladósorba kerülő ingatlanok értékesítésébe. Előnyös, mert az áralapú jutalék miatt a közvetítőcégek nem érdekeltek az áron aluli értékesítésben, ergo hozzásegíthetnék a pénzintézeteket, hogy minél jobb áron szabaduljanak meg a bedőlt hitelek fedezetétől.

A kilakoltatások után megüresedő ingatlanokra a profi közvetítők a keresőket is nyilvántartó adatbázisuk segítségével a megfelelő vásárlót is könnyebben megtalálhatnák – szól az érv a bevonásuk mellett. Ugyanakkor azt ingatlanpiaci berkekben is tudják, hogy a bedőlt lakáshitelek mögött vannak erősen forgalomképtelen ingatlanok is. A nógrádi vagy észak-magyarországi kistelepüléseken például, ahol nincs vagy alig van munkalehetőség, és a közelben sem gyárépítés, sem idegenforgalmi beruházás terve nincs, a lakóingatlanokra sincs érdemi kereslet.

Ezzel egybevág az FHB Lakásárin­dexének bemutatóján elhangzott információ, miszerint egyes településeken azért nem lehet az árváltozást követni, mert évek óta nincsenek adás-vételek, azaz a helyi lakáspiac gyakorlatilag nem létezik.

A legveszélyeztetettebb mindezek miatt a szegény régiók kistelepüléseinek piaca, ahol még a fokozatos és korlátozott volumenű banki kényszerértékesítések is végzetes hatást jelenthetnek. Azok a magánszemélyek, akik ilyen helyen árulják most házukat vagy lakásukat, könnyen vevő nélkül maradhatnak hosszú évekre, hacsak gyorsan meg nem szabadulnak ingatlanjuktól még a moratórium lejárta előtt.

Mindeközben már most biztosra vehető, hogy a moratórium feloldására váró vevők közül lesz, akinek bejön a számítása, miközben nem kevesen csalatkoznak majd. A majdani kínálat és a kivárásra játszó kereslet ugyanis biztosan nem fogja pontosan lefedni egymást, hiszen nem feltétlenül olyan ingatlanok kerülnek majd piacra, amelyekre valós igény van.

A kidolgozás alatt lévő adósmentő csomagot érdekfeszítő várakozás előzi meg. Bánfalvi László szerint a csomag egy rendkívül komplex kérdéskörre kell hogy megfelelő választ adjon, ami a piacon uralkodó bizonytalanságot is megszünteti vagy jelentősen enyhítheti végre. Mindenekelőtt tisztázásra vár, hogy mit kezdenek majd az önkormányzatok a fenntartási költségráfordítást is igénylő ingatlanokkal, és mi történik majd abban az esetben, ha az adósnak a hitelen túl egyéb, például közműtartozása is van az ingatlanon, netán az már a végrehajtási eljárás szakaszában van.

Nyitott kérdés még, hogy ki és milyen módszerrel állapítja majd meg a szociális alapú bérleti díjat, illetve ha az ügyfél már nem a sajátjában lakik, nem fog-e másként viszonyulni az állagmegóváshoz – sorolja a lehetséges problémákat a cégvezető. Majd hozzáteszi: az ingatlan aktuális piaci értékének vizsgálata ugyancsak ilyen, hiszen még nem tudni, hogy ki és hogyan fogja azt végezni.

A fizetésképtelen lakáshitelesek immár tömeges méretűvé dagadt problémaköre számtalan, egyéni sajátossággal terhelt. A már fél évvel ezelőtt 90 ezerhez közelítő, több mint 90 napja nem fizető adós között olyanok is vannak, akik már nemhogy a törlesztésüket, de a rezsijüket is képtelenek fizetni. Az ő, illetve azoknak a sorsa, akik a lakbérfizetésre is esélytelenek, súlyos gondokat sejtet a jövőben.