Az északi-tengeri Brent kőolaj ára közel két és féléves csúcsra emelkedett csütörtökön késő délelőtt, és megközelítette a hordónkénti 104 dollárt, miután attól lehet tartani, hogy a Tunéziából és Egyiptomból kiindult békétlenség átterjed a világ kőolajtermelésének 40 százalékát adó főbb Öböl-menti országokra is. Ugyanakkor elemzők rámutatnak, hogy bár a Brent jelentősen drágult az utóbbi hetekben, jócskán elmarad minden idők legmagasabb árától, a világgazdasági válság csúcsán, 2008 júliusában elért közel 150 dollártól.

Piaci szakértők úgy látják, hogy az árak rövid időn belül nem is fognak csökkenni, amíg nem csillapodnak a kedélyek a Közel-Keleten. Erre pedig most - a politikai elégedetlenség futótűzszerű terjedésének fényében - nem sok esélyt látnak. A későbbiekben azonban - a feszültségek enyhülésével - arra lehet számítani, hogy eltűnik a most nagyjából öt százalékra becsült kockázati felár. Elemzők az első negyedévben 93,87 dolláros, az év egészében 92,50 dolláros Brent átlagárat várnak.

Az olaj árának emelkedése mellett drágul sok fontos mezőgazdasági nyersanyag is, részben azért, mert a forrongás közvetlenül érinti az adott ország létfontosságú termékét - például a kakaótermelést Elefántcsontparton - vagy azért, mert a politikai bizonytalanság eleve árfelhajtó tényező. Vagy pedig azért, mert ugyanezen okból erőteljesebbé válik a spekuláció.

A mezőgazdasági nyersanyagok árának emelkedése miatt tovább drágulhatnak az alapvető élelmiszerek - amelyek árszintje a Világbank elnökének minap tett kijelentése szerint már "vészes magasságba " emelkedett - tovább növelve a feszültségeket a politikai viharoktól megtépázott országokban. Ezek a feszültségek akár a 2008. évihez hasonló éhséglázadásokhoz is vezethetnek, és nemcsak a most éppen békétlenkedő országokban: egy ENSZ-elemzés szerint e tekintetben a legveszélyeztetettebbek a latin-amerikai és afrikai országok, például Bolívia és Mozambik.

A nyersanyagok drágulása mellett további destabilizáló tényező a forrongó térségben a közel-keleti országok adósságtörlesztési leállásának kockázatára köthető biztosítási ügyletek (CDS) díjának emelkedése is. Most éppen Bahrein esetében a legnagyobb mértékű az emelkedés, de drágább lett az ilyen ügyletek díja Egyiptom, Tunézia, Szaúd-Arábia, Marokkó, Katar, sőt Libanon és Izrael esetében is.

A közel-keleti országokra eddig átterjedt - és esetleg még tovább terjedő - felkelés kimenetele még teljességgel bizonytalan, de Egyiptom példáján látszik, hogy a gyűlölt politikusok elűzésével korántsem szakad vége a békétlenségnek. Egyiptomban most már inkább a megélhetési körülmények javításáért, béremelésért sztrájkol több szakma is - például a világ egyik legfontosabb olajszállítási útvonalának számító Szuezi-csatorna üzemeltetésében résztvevő dolgozók - tovább rontva a zavargások miatt hivatalos egyiptomi adatok szerint közel két milliárd dolláros kárt elszenvedett gazdaság talpra állásának esélyeit.

Líbiában is növekszik az elégedetlenség, ezt azonban a meglehetősen szegény Egyiptommal ellentétben el lehet simítani azzal a tetemes olajvagyonnal, amivel az ország rendelkezik. Líbia a világ nyersolajexportjában 2 százalékkal részesedik, itt találhatók Afrika legnagyobb ismert kőolajkészletei, amelyek feltárására a világ vezető olajcégei már dollármilliárdokat költöttek.