A modern korban hagyományosan a tél volt az energiafogyasztás csúcsidőszaka, ez azonban mára megváltozott: az idei évről még nincsenek adatok, de tavaly nyáron már kevesebb mint 2 százalék volt a különbség a nyári és a téli felhasználás között (továbbra is a tél vezet, de a különbség közel van a számítási hibahatárhoz). Az átrendeződés fő oka a klímaberendezések használata, ám – mivel ezek a készülékek is alapvetően fosszilis energiával termelt áramot fogyasztanak – a nyári hűtés a szén-dioxid-kibocsátás és az üvegházhatás miatt nagy valószínűséggel tovább melegíti a földi éghajlatot.

2013-ban június 20-án érkezett el a nyári áramfogyasztási csúcs (aznap 6193 MW), télen pedig december 4-én használtuk fel a legtöbb áramot, akkor 6307 MW volt a villamosenergia-rendszer összterhelése. A két érték között mindössze 1,8 százalék a különbség. A MAVIR ZRt. nemcsak az adatokat tartja számon, hanem a fogyasztás szerkezetére is rálát: a rendszerirányító szerint tartós kánikulában 15-20 százalékkal nagyobb az áramfelhasználás a megelőző és a következő hűvösebb időszakok értékeihez képest, ami azt jelenti, hogy a nyári fogyasztási csúcs egyértelműen a klímáknak tulajdonítható.

Márpedig a klímahasználat terjed, ami azt jelenti, hogy a nyári fogyasztás hamarosan túlnőheti a télit.

Bár a nagy melegben (otthon ez 27 foknál magasabb hőmérsékletet jelent) történő folyamatos tartózkodásnak lehetnek egészségügyi kockázatai, a klímás hűtés sem rizikómentes, a légúti baktériumfertőzéstől a szemgyulladásig és különféle ízületi gyulladásokig számtalan kórt lehet összefüggésbe hozni vele. Ráadásul a gépi hideg meglehetősen drága mulatság: egy átlagos otthoni klíma havonta 250 kWh-val növeli meg az áramfogyasztást, és 8-10 ezer forinttal a háztartási kiadásokat.

A lakás nyári hűtése meglehetősen pazarló tevékenység: a benti hőmérséklet egy fokkal történő csökkentése (a klímaberendezések alacsony hatásfoka miatt) háromszor több energiát igényel, mint egy fokkal történő fűtése. Minden szempontból előnyösebbnek és hatékonyabbnak tűnik, ha nem a meleg levegőt hűtjük le, hanem azt már be se engedjük a lakásba. Így a hűtés külön energiaráfordítás nélkül megoldható lenne. A Knauf Insulation szakértői szerint a megfelelő árnyékolás és szigetelés együtt nyáron akár 5-7 fokkal is csökkentheti a lakások belső hőmérsékletét.

Az alternatívák közül a nyílászáró-csere és a külső hőszigetelés a legkézenfekvőbb. Ezek a beavatkozások nemcsak a téli fűtés, hanem a nyári hűtés számláját is csökkenteni tudják, mivel megakadályozzák a meleg ki-, illetve beáramlását. Kísérletek szerint egy komplex hőtechnikai korszerűsítéssel a fűtött hónapok energiakiadásait több mint 40 százalékkal lehet mérsékelni a mi éghajlatunkon, és ugyanez igaz lehet a 2-3 legmelegebb nyári hónapra is, ami már éves viszonylatban is számottevő megtakarítási lehetőséget jelent. Ráadásul egy hőszigetelt falú, termoüveges, legalább részben árnyékolt ablakú, jól szellőző lakóépületben a nyári hőmérséklet tartósan 24 fok alatt tartható klíma nélkül is, ami bőven belül van az elviselhetőség határán.

Elvben létezik ugyanakkor olyan megoldás is, amellyel a klíma is jóllakik, és a pénztárcának, sőt a földi éghajlatnak sem esik bántódása: a nyugat-európai bevásárlóközpontok és középületek tetején már megfigyelhető a napenergiával működtetett klímaberendezések burjánzása. Amikor nagy a hőség, akkor jellemzően a nap is süt, vagyis a klímák fosszilis energia felhasználása nélkül pöröghetnek – ennek a módszernek főként kórházakban, idősek otthonaiban és más olyan intézményekben lehet nagy jövője, ahol valamilyen hűtésre egészségügyi vagy egyéb okokból mindenképpen szükség van.