A rendelet szerint pénzforgalmazónak minősül az a szervezet, amely készpénz átutalást végez, továbbá a pénzváltó, a hitelintézet és a posta is. A pénzforgalmazó - így a bank is - csak akkor forgathatja vissza a bankjegyeket, ha azok valódiságát és forgalomképességét megvizsgálta. Visszaforgatásnak minősül a bankjegykiadó automaták - ATM-ek - feltöltése is.

A vizsgálatot bankjegy-valódiságvizsgáló – nincs mese – géppel kell elvégezni. Ennek pedig úgy kell dolgoznia, hogy a kezelő ne tudjon beavatkozni a működésébe. Az MNB teszi közzé azon gépek és szoftverek jegyzékét, amelyekkel a valódiság vizsgálat elvégezhető. A gépek működését is a jegybank ellenőrzi. Kézzel csak elháríthatatlan külső ok (vis maior) esetén lehet ellenőrizni a bankjegyek valódiságát. Az euró bankjegyek valódiságának ellenőrzésére is ezek a szabályok vonatkoznak, annyi eltéréssel, hogy az ezeket vizsgáló gépek jegyzékét az Európai Központi Bank teszi közzé.

A rendelet előírja, hogy akinek egy bankjegy valódiságával kapcsolatban a legcsekélyebb kétsége is felmerül, annak át be kell vinnie valamely bankba, a postába vagy az egyenesen az MNB-be a pénzt. A bankjegy szakértői vizsgálatát a jegybank végzi. Ha valaki ilyen bankóra akad, hát az nem a legnagyobb szerencse, miután a hamis, vagy meghamisított pénznek nincs értéke, ezért az ellenértéket sem az MNB-től, sem a pénzforgalmazótól nem lehet követelni. Ha viszont valódinak minősült a gyanús pénz, akkor annak vissza jár az ellenértéke.

Végül a rendelet a forint bankjegyek címletváltására állapít meg szabályokat. Bank a váltást a nála vezetett számla meglétéhez kötheti. Egy alkalommal legfeljebb 50 darab bankjegy váltható át más címletre, illetve érmére. Ezért az átváltott bankjegyek értékének 5 százaléka számítható fel költségként. A bankoknak és a postának  Budapesten és a megyeszékhelyeken kell 1-1 fiókot kijelölniük a címletváltásra.