Az IMF igazsága: Mi a baj az egykulcsos adóval?
Már az egykulcsos szja-val is baja van a Nemzetközi Valutaalapnak. Hivatalos megerősítést még nem nyert ugyan, hogy az IMF ebbe is bele fog kötni, de a sajtóhírek már kész tényként kezelik, hogy az Orbán-kormánynak ezen a téren a visszakozás marad, ha hitelt akar felvenni a nemzetközi szervezettől.
Érdemes tisztázni, mi lehet a kifogás alapja. Azt is, mi nem, vagyis mi nem lenne elfogadható. Ha az IMF pusztán arra alapozná a hitelnyújtás egyik feltételét, hogy az egykulcsos szja aránytalanságot keletkeztet az adórendszerben, akkor valóban kilép a szerepéből, tudniillik olyasmibe ütné bele az orrát, amihez nincs köze.
A magyarok által választott kormány döntése volt, hogyan alakítja az adórendszert, mi viseljük ennek következményeit: van, aki megissza ennek a levét, van, aki nem, de ez akkor is a mi ügyünk. Az szja-tábla korábbi átalakításainak is voltak vesztesei, nyertesei. Akkor is, most is a választópolgárok felhatalmazását bíró politikai vezetés határozott – a parlamenti demokrácia szabályainak megfelelő módon – az szja-rendszerről.
Ennél megengedőbbeknek kell lennünk abban az esetben a valutaalappal szemben, ha azt várja el a hitelért, hogy az egykulcsos szja-ra vonatkozó sarkalatos szabályokat vonja vissza a magyar parlament.
Mielőtt a kormánypárti olvasóink felhorkannak, vegyék figyelembe, hogy a valutaalap, mint a hitel nyújtója, garanciákat akar látni a hitele megtérülésére. Azzal, hogy az Orbán-kormány kőbe vési az egykulcsos adót, ezen a téren egyértelműen beszűkíti a következő kormányok mozgásterét. Adott gazdasági helyzet megkívánhatja ugyanis, hogy a kabinet az adózás átalakításával teremtsen új forrásokat a költségvetés számára. Egyébként is, ha Orbánék ennyire bíznak az egykulcsos rendszer nagyszerűségében, miért éreznek kényszert a bebetonozására? Ha jó, működik, minek változtatnák meg az új kormányok?
Van még egy szempont, ami az IMF igényét megalapozza, részben már az előző bekezdésekben is szót ejtettem erről. Ez pedig a biztosíték arra, hogy megtérül a hitele. Ehhez nem kell konkrétan az egykulcsos szja visszavonására kényszerítenie a kormányt, s egy békésebb viszonyban valószínűleg nem is lenne kihegyezve erre a hiteltárgyalás. Az IMF közölné, hogy a költségvetési pályából nem látja kigazdálkodhatónak a hiteltörlesztést, de annak a módját a kormányra bízza, hogy és hol találja meg a törlesztés forrását. Esetleg felhívhatja a hitelkérő figyelmét, hogy az adórendszerben azért vannak tartalékok.
Azt, hogy most ilyen kiélezetten kerül elő az egykulcsos szja, tudjuk be annak, hogy Orbánék egyik emblematikus intézkedéséről van szó, gazdaságpolitikájuk sarokkövéről. Orbán állandóan lőporszagot akar érezni a levegőben, hát most kapott az orra alá egy adagot.
Mit tehetnek Orbánék? Ahogy a dolgaik most állnak, a sarkalatos törvényből valószínűleg ki kell venniük az egykulcsos szja-ra vonatkozó részt. (Ugyanitt az egykulcsos társasági adóról is rendelkeznek, de erről nem hallani, hogy az IMF elvárná a változtatást.) Ahhoz pedig, hogy a hatályban lévő adótörvénynek megfelelően a következő években is fennmaradjon a 16 százalékos adótábla, Orbánéknak nagyon alaposan be kell bizonyítaniuk az IMF előtt, hogy emiatt nem lesz veszélyben a hiteltörlesztés. Ez elvileg nem eshet Orbán nehezére, hiszen maga mondta el számtalan alkalommal, hogy nem kívánunk lehívni a hitelből, az csak egyfajta védőhálónak kell, s majd a piacról finanszírozzuk magunkat.
Azért arra az esetre is kell lennie válasznak, ha ez mégsem jön össze, és hozzá kell nyúlnunk az IMF hitelkeretéhez. Ha a továbbiakban az a békülékeny hangnem jellemzi a tárgyalásokat, amelyeken az elmúlt napokban megszólaltak a kormány képviselői, akkor Orbán megmenekülhet attól a szégyentől, hogy egy év után kukába kelljen dobnia az egykulcsos rendszert. Ha viszont a hányaveti magatartás veszi át megint az uralmat az egyeztetéseken, akkor nem lesz sok időnk élvezni ezt a „gazdaságtörténeti csodát".
