Az MGYOSZ közleménye szerint a kamara egy köztestület, és eltérő feladatokat lát el, mint az alulról szerveződő érdekképviseletek, amelyek körébe szervezetük is tartozik. A két szervezet típus az eltérő státuszuk és funkcióik miatt tehát nem lehet egymás versenytársa.

Az MGYOSZ szerint a kötelező kamarai tagsághoz kapcsolódó tagdíj lényegében egy, a vállalkozásokra kivetett adónak tekinthető. Éppen ezért a legnagyobb hazai munkaadói szervezet szerint létfontosságú, hogy a tagdíj törvényben szabályozott legyen, ne pedig a kamara saját döntésétől függjön, és ne haladja meg a jelenlegi regisztrációs díj inflációval növelt értékét. Az MGYOSZ általánosságban is csak olyan megoldást tud támogatni, amelyben a kötelezettségek, vagyis a fizetendő tagdíjak mértéke, illetve a kapott szolgáltatások és a szavazati jogok arányban maradnak egymással a jövőben is.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) egy köztestület, amelyhez állami feladatokat szerveztek ki, és ez sok szempontból meghatározza működésének kereteit. Gazdasági kamara számos országban sikeresen működik – nem érdekképviseleti szervként – leginkább a gazdaság-szervezés és a törvények alkalmazásában kiszervezett állami közfeladatok ellátásában. Az MGYOSZ-hoz hasonló érdekképviseleti szervezetek adott témákban szükség esetén egyeztetnek, együttműködnek a kamarákkal minden országban, különböző státuszuk és funkcióik okán nem versenytársai egymásnak.

A kamara ugyanakkor értelemszerűen nem szereplője a versenyszféra országos és ágazati érdekegyeztető fórumainak, és nincs szerepe a szigorúan munkaadók, munkavállalók és a kormány kompetenciájába tartozó kérdésekben, így különösen a Munka Törvénykönyve, a minimálbér és a bérajánlások ügyében.

Az MGYOSZ álláspontja szerint a kötelező kamarai tagság és az ehhez kapcsolt kötelező tagdíj a vállalkozók szempontjából egy ugyanolyan adófajta, mint számos illeték, eljárási díj, azaz lényegében az üzletvitel egyik költsége. Fontos kérdés, hogy a tagdíj mértéke törvényben szabályozott-e – és ez esetben minden érdekelt számára egyértelmű, hogy az állami szabályozórendszer része –, vagy a kamara belső döntése-e. Ez utóbbi helyzet folyamatos konfliktusok forrása lenne, ezért az MGYOSZ ezt nem támogatja.

A jelenlegi egy tagra jutó egy szavazat elve, vagyis az egységes tagdíjrendszer egyfajta egyensúlyt jelent, tudomásul véve, hogy a kamara álláspontja – az általuk megválasztott vezetőkön keresztül – a gazdaság kisebb szereplőinek a véleményét tükrözi elsősorban. Ugyanakkor, ha a tagdíj és a szavazati jog is a vállalatok méretével lenne arányos, akkor egy sok éves status quo dőlne meg. Az MGYOSZ ezt a megoldást elvileg elfogadhatónak tartja, bár jelen helyzetben nem látja célszerűnek. Azt a harmadik megoldást azonban, hogy a kötelezettségek (tagdíj) és a jogok (szavazati jog és a kapott szolgáltatások) ne legyenek arányban egymással, az MGYOSZ elfogadhatatlannak tartja.

A legnagyobb hazai munkaadói szervezet e mellett célszerűnek tartja, hogy kötelező tagság és tagdíj esetén törvényi biztosíték legyen arra nézve, hogy a vállalkozások terhét jelentő tagdíj mértéke a kamara ígéretéhez híven ne legyen magasabb a jelenlegi regisztrációs díj inflációval növelt értékénél.