Az európai jegybank elnöke – az eurószkepticizmus terjedését firtató kérdésre válaszolva – maga is aggodalommal beszélt a lendületet vesztő gazdaságokról, s e folyamat hatásáról a foglalkoztatásra. Megérti, mondta, hogy sokan kiábrándultak, hiszen úgy érzik, véget nem érő recesszióban élnek, miközben az erősebb és gazdagabb Németországban meg úgy gondolják, ők fizetnek mások hibáiért.

A gazdasági tevékenység és az EKB fő céljának számító árstabilitás elérése – jelen esetben inflációserkentés – érdekében méretes likviditási programot hirdetett, illetve erősített meg Draghi. E hónaptól kezdve az EKB jelzálogleveleket és eszközfedezetű értékpapírokat vásárol, hogy elsősorban a kis- és középvállalatok hitelezését támogassa. A kereskedelmi bankoknak továbbhitelezésre kínált hosszú lejáratú, célzott kölcsönök első fordulója pedig már lezajlott, igaz, a vártnál szerényebb eredménnyel.

Az EKB mérlegét ez a három program a 2012 eleji szintre tornázza fel, vagyis szakértők szerint akár ezermilliárd euró befecskendezéséről is szó lehet. Összeget és határidőt azonban Draghi nem említett, mert a siker kulcsa az: visszatér-e az inflációs várakozás két százalékra, illetve serkenteni lehet-e az infláció iramát. A cél az, hogy éppen két százalék alá emelkedjék az ütem, amely most 0,3 százalékos. Ráadásul a maginfláció is csökkent, 0,7 százalékra. S minél tovább tart a túlságosan alacsony infláció korszaka, annál rosszabb. Erre Draghi most is felhívta a figyelmet.

Abban, hogy az infláció ilyen szerény ütemre esett vissza, fontos tényező volt az energia- és élelmiszerárak csökkenése, majd az euró erősödése. Most viszont tovább zuhan az olaj ára, a Brent fajtáé bő kétéves mélypontra, hordónként 90 dollár közelébe süllyedt. Ám erősödik a dollár, és örvendetesen gyengül az euró, megközelítve a kétéves mélypontot. Megjegyezte azonban Draghi, hogy az alacsony infláció kialakulásában szerepet játszott az elégtelen kereslet és a magas munkanélküliség is, így nem lehet pusztán külső tényezőkre fogni és átmenetinek tekinteni a kedvezőtlen folyamatot.

Ha az eszközfedezetű értékpapírok – amelyekbe jelzálog-, autó, vállalati hiteleket csomagolnak össze, és adnak el –, a jelzálog papírok és a hosszú távú célzott hitelek révén nem sikerülne a kívánt szintre gyorsítani az infláció iramát, akkor az EKB kormányzótanácsának egyhangú véleménye szerint újabb nem szokványos lépések jöhetnek. Ezzel Draghi arra utalhatott, hogy amerikai és brit példa alapján állampapírokat is vehet a központi bank.

Az EKB pénzinjekciója heves viták tárgya, elsősorban német közgazdászok bírálják élesen. Azzal érvel Draghi, hogy a jegybanknak is végeznie kell a maga dolgát, de a kormányoknak is reformokat kell meghirdetniük a növekedés ösztönzésére, igaz, a stabilitási paktum keretein belül, azaz nem fiskális élénkítés révén. Vagyis további viták tárgya lesz, hogy az olasz kormány a héten lefelé módosította előrejelzését, és erre az évre is recessziót vár növekedés helyett.

Ebben a rendkívüli helyzetben a strukturális egyenleget csak 2017-ben mutat majd egyensúlyt. A francia kabinet 2015 helyett 2017-re hozná le a büdzsé deficitjét a GDP három százaléka alá, s éles vitára készül Brüsszellel. A vonatkozó kérdésre Draghi azt válaszolta: minden uniós tagállam érdekelt abban, hogy a francia gazdaság növekedjék. Ha a jövő évi költségvetést megismerik, akkor arról érdemi egyeztetést folytathat Brüsszel és Párizs, illetve az összes érdekelt fél.