Állami kézben a spanyol Bankia
A kormányzati beavatkozás szerdán késő este megszellőztetett hírére csütörtökön emelkedett a madridi tőzsde indexe, mert a piac arra várt, hogy végre tisztábban lássa a spanyol bankrendszer helyzetét, s hogy milyen további reformokkal próbálkozik meg Madrid a stabilitás megőrzésére. Mariano Rajoy csütörtökön igyekezett megnyugtatni a betéteseket, hogy pénzük biztonságban van, s minden jel arra utal, hogy az érintettek ezt el is hitték. A Bankia a spanyol betétek tíz százalékát őrzi, a harmadik legnagyobb pénzintézet, amelyet 2010-ben hét regionális takarékbank egyesülésével hoztak létre, majd vittek tavaly tőzsdére.
A börzei megméretésből azonban rosszul jött ki, a részvények árfolyama a bevezetés óta negyven, ezen a héten pedig tizenhat százalékkal esett, mert az ingatlanpiac és az építőipar néhány évvel ezelőtti összeomlása után a pénzintézetben 38 milliárd euró „problémás” hitel halmozódott fel, s ilyen nagy kitettsége más banknak nincs Spanyolországban. A BFA (Banco Financiero y de Ahorros) anyabankkal együtt több mint ötvenmilliárd euró a kétes vagy könnyen azzá váló hitelek összege. A kormány döntése értelmében a BFA teljesen, míg a Bankia 45 százalékban állami irányítás alá kerül.
A pénzintézet megmentéséről a hét elején már szivárogtak ki értesülések, majd lemondott Ridrigo Rato elnök, aki korábbi néppárti kormányok gazdasági minisztereként és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ügyvezető igazgatójaként is szolgált. Utódává José Ignacio Goirigolzarrit nevezték ki, aki szerdán este már jelezte: javasolni fogja a Bankia részleges államosítását.
A távozó vezér a jelenleg kormányzó Néppárt egyik vezető banki szakemberének számít. Elemzők szerint éppen ez a kötődése akadályozta meg abban, hogy mélyebben belenyúljon a folyamatokba, hiszen a Bankia két legnagyobb szelete, a Caja Madrid és a valenciai Bancaja szorosan összeforrt a helyi néppárti vezetéssel.
A személycsere azonban a piacoknak már kevés, a befektetők szeretnék látni, mekkora veszteségért kell a kormánynak esetleg helytállnia. Annak a kabinetnek, amely a deficit csökkentésével, a három éven belüli második recesszióval és a rendkívül magas, húsz százalékot meghaladó munkanélküliséggel küzd. Miután a vasárnapi választások csak növelték a görög politikai válságot, a piacok figyelme a spanyol fejlemények felé is fordult, s a tízéves állampapír hozama szerdán meghaladta a hat százalékot, s csütörtökön is csak alig mérséklődött.
A Bankia 300 milliárd eurós eszközállománya a spanyol GDP harmadát teszi ki. A két legnagyobb spanyol bank, a Santander és a BBVA ingatlanpiaci kitettsége ugyan kisebb, s tevékenysége megbízhatóbb alapokon zajlik, hála a sikeres latin-amerikai befektetéseknek, üzleteknek, de a Bankia gondjai rájuk is árnyékot vetnek, részvényeik tőzsdei árfolyama csak rövid időre képes kiszakadni a rossz hangulatból. A teljes spanyol bankszektorban egyébként 300 milliárd euróra becsülik az ingatlanpiaci hiteleket, s ebből az összegből a jegybank szerint 184 milliárd tekinthető kétes követelésnek. Az IMF egyébként nemrégiben a Bankia helyzetének rendezésére szólította fel a spanyol kormányt.
Piaci megfigyelők tízmilliárd euróban határozzák meg a Bankia államosításának várható költségét. Ez azonban csak töredéke annak, ami az államra vár. Lapértesülések szerint a Rajoy-kormány arra készül, hogy pénteken bejelenti: 30-35 milliárd euró további céltartalék képzésére kötelezi a spanyol bankokat a jó ingatlanpiaci hitelkövetelések után is, miután 54 milliárd eurónyi tartalék képzését már korábban előírták a pénzintézetek számára. A céltartalék szintjét hétről harminc százalékra emelnék. S minthogy ekkora összeget a bankok a piacról aligha képesek előteremteni, az államnak kell a zsebébe nyúlnia. Ennek következtében a spanyol államadósság aránya a nemzeti össztermékhez (GDP) képest tovább emelkedne, de számítások szerint nem érné el a 100 százalékot.
A másik lehetőség, hogy Madrid az európai mentőalaphoz fordul segítségért, de pénzt csak szigorú feltételekkel kaphatna, lényegében a többi támogatott euróövezeti országhoz hasonlóan. Egyelőre megoszlanak a vélemények, melyik megoldás lenne mégis kedvezőbb Spanyolország számára. Az újabb intézkedésekkel a kormány a befektetők megnyugtatására törekszik, s a Bankia államosítását a piac jó jelnek tekintheti. Ez azonban három éven belül már a negyedik bankmentő akció Spanyolországban. A kibontakozást nehezíti a bankrendszer és az állam finanszírozásának szoros összefonódása. Az Európai Központi Bank által nyújtott hároméves hitelekből a spanyol bankok spanyol államkötvényeket vásároltak, vagyis az államnak valamilyen módon a segítségükre kell sietnie. A bankrendszer stabilitásának megőrzésére teendő intézkedések költségét azonban valakinek viselnie és finanszíroznia kell.
Az eurózónában lappangó válság kezelésének ez az egyik kulcseleme. Mint Wolfgang Münchau a Financial Times-ban rámutat, a szakértők már konszenzusra jutottak abban, hogy a legjobb megoldás az európai csődeljárás, betétbiztosítás és felügyelet létrehozása lenne, vagyis az, hogy a bankrendszerből lényegében kivennék a nemzetállamokat. A cikkíró szerint azonban ez politikailag nehezen látszik keresztülvihetőnek, mert ebben az esetben például egy európai szervezet mondaná meg a német kormánynak, hogy mely tartományi bankokkal van baj, s ez az európai intézmény hozná meg a szükséges döntéseket. Ebben az esetben persze a bankok támogatásának költségét is az uniós tagállamok vállalnák, ami persze a spanyoloknak most jól jönne.
