Megindult az első, félmillió tonnás arab olajszállítmány a stratégiai fontosságú Hormúzi szoros megkerülésével, a Fujairah-tól Pakisztánba tartó tengeralatti vezetéken – jelentette be ünnepélyes keretek között Mohamed Al-Hamli, az Egyesült Arab Emirátusok olajminisztere.

A Hormúzi szoros jelentőségét ad adja, hogy rajta keresztül hagyják el a tankerek az Arab öbölt, magukkal szállítva az éves globális olajigény egyötödét. Nem véletlen, hogy a szoros feletti uralom stratégiai jelentőségű, emiatt is döntött úgy a leggazdagabb emírség, Abu Dhabi, hogy megpróbálja olajexportját függetleníti az éppen aktuális politikai ütközetek kockázataitól.

A csővezeték építését 2008-ban kezdte meg az emírségi International Petroleum Investment Corp. (IPIC) 3,3 milliárd dolláros beruházásában a China Petroleum Engineering & Construction nevű vállalat, amely aztán tizenegy hónapos csúszással és 27 százalékkal drágábban tudta csak teljesíteni a nem egyszerű megbízást. Robin Mills, dubaji székhelyű Manaar energetikai tanácsadócég szakértője a Bloomberg hírügynökségnek elmondta, hogy a vezetéképítés egyelőre biztonsági célokat szolgál.

Tartalék szerepét akkor adja fel, ha valóban háborús állapotok alakulnak ki a térségben – főleg Irán atomprogramja miatt -, illetve amennyiben a Fujairah-nál feltöltött tankhajókkal való szállítás drágább lesz, mint a pakisztáni csővezeték igénybevétele. Ezt a 4,2 milliárd dolláros kiadást most „bevállalta” Adu Dhabi, előrelátóan gondolva az esetleges rosszabb időkre - tette hozzá Mills.

Az iráni törvényhozás egyik képviselője, a külpolitikai s nemzetbiztonsági bizottságban tevékenykedő Mohammad-Hassan Asferi egyszerű propagandafogásnak minősítette a vezetéket, amelyet azzal a szándékkal hoztak létre a Nyugat és kiemelten az Egyesült Államok politikai érdekeinek megfelelően, hogy a Hormúzi szoros fontosságát megpróbálják kisebbíteni. Ez nem megy, annál is inkább, mert a most átadott vezeték kapacitása az olajexport volumenéhez képest csekély – mutatott rá Asferi az iráni köztévének adott interjújában.  

Ebben igaza van. A vezeték az emírségek olajkészletének 90 százaléka fölött rendelkező Abi Dhabi Habshan nevű szárazföldi gyűjtőpontjától indul, a sivatagot és a hegyeket átszelve jut el a keleti parti kikötővárosig, Fujairah-ig. Kapacitása normális esetben napi 1,5 millió hordó, amit igény esetén akár 1,8 millióra lehet növelni. Azért ez a mennyiség sem csekély, hiszen az emirátusok napi felhozatala jelenleg 2,61 millió hordó, s ezzel a Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) ötödik legnagyobb termelője. 

Az első olajszállítmány a Pak Arab Refinery olajfinomítóba, a pakisztáni kormány és az IPIC közös vállalatához érkezett. A cégben az IPIC 40 százalékos részesedéssel bír. A Pak Arab Refinery napi százezer hordós olajigényéből negyvenezer származik Abu Dhabiból.

A vezetéket a legnagyobb helyi olajtársaság, a hangzatos nevű Abu Dhabi Co. for Onshore Oil Operations, rövidítve Adco üzemelteti majd. A szállításért felszámított összeg üzleti titoknak számít, az IPIC pár centes hordónkénti árral is megelégszik – írja a Bloomberg a cég vezetőjére hivatkozva. Al-Hamli olajminiszter emlékeztetett arra, hogy a vezetékhez tartozó Fujairah-i kikötői infrastruktúra olyan fejlett, hogy még a ma üzemelő legnagyobb, kétmillió tonnás befogadó kapacitású tankerek megtöltése sem okoz nekik gondot.

Az Arab-öbölben fekvő Ruwais emírségi kikötőben pedig csak az egymilliós tankereket tudják most fogadni, de ezeknek értelemszerűen ki- és be kell járniuk a Hormúzi szoroson. Fuhairah-nál erre nincsen szükség. Ennek megfelelően jelentősen felértékelődik Fujairah szerepe. Az IPIC például most 4-5 milliárd dolláros költséggel egy olajfinomítót alakítana ki a városban, napi 250 ezer hordós feldolgozó kapacitással. Fujairah már most a világ három legnagyobb kikötői termináljával rendelkezik, mérete a szingapúrihoz és a rotterdamihoz hasonló.