Menedéket keresnek a befektetők
Két hét alatt hat rekordot állított fel az arany ára, s a svájci frank is maga alá gyűri a dollárt. A fejlemények jól jelzik: a befektetők biztos menedéket keresnek az Egyesült Államokat és az eurózónát jellemző bizonytalanság közepette. Washingtonban a képviselőház elhalasztotta a szavazást az adósságplafonról, míg Európában a politikai tényezők továbbra is ellentmondó nyilatkozatokat tesznek. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) az éves jelentésében figyelmeztette Franciaországot a várható kihívásokra, míg a Moody's leminősítette Ciprust, amit az Európai Bizottság nem kért ki magának.
Az európai tőzsdék szerdán is lejtmenetbe kapcsoltak. Borús hangulatuk oka egyrészt az Egyesült Államokban kialakult patthelyzetből ered, amelynek feloldatlansága esetén az amerikai pénzügyi csőd is elkerülhetetlennek látszik, de a politikai megállapodásra maradt még néhány nap. Másrészt az eurózóna miatt izgatták magukat a befektetők. Kevéssé az igazán friss hír miatt, hogy a Moody's két fokozattal lejjebb vette Ciprus minősítését az elektromos erőműben bekövetkezett robbanás nyomán is mérséklődő gazdasági növekedési ütem, és az elmaradni látszó megszorítások miatt.
Ciprus kis falat a nagy gazdaságokra leselkedő veszély miatt egyre szorultabb helyzetbe kerülő eurózóna számára. Mindazonáltal az Európai Bizottság ügyeletes szóvivője szerdán azt mondta, hogy Brüsszelben alapelv: nem kommentálnak minden hitelminősítői lépést. Bár ezzel az alapelvvel lényegében szakítottak, amikor az utóbbi hetekben élesen bírálták a Görögországot és Portugáliát érintő döntéseket.
Még egy hét sem telt el a valutaövezeti csúcstalálkozó óta, de a befektetőkben máris egyre nagyobb kételyeket ébreszt, hogy a vezetők mind máig nem tudták világosan elmagyarázni, miben is állapodtak meg, miközben a piac számára érthető részletek meg nem kielégítőek. Ezért aztán szerdán újra a csúcs előtti miniválság szintjére kapaszkodtak fel az olasz és a spanyol államkötvények hozamai, megközelítve, illetve meghaladva a hat százalékot. S növekszik a különbség a német kötvények hozamához képest is.
A múlt heti csúcs utáni derűlátásnak már nyoma sincs. A befektetők azt mondják: a baj az, hogy az eurózóna pénzügyi mentőalapjában (EFSF) nem emelték meg a rendelkezésre álló 440 milliárd eurónyi hitelkeretet. Ez az összeg nem elég esetleges olasz vagy spanyol feszültségek kezelésére.
De olajat öntött a tűzre Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter, aki országa törvényhozóinak írt levelében egyrészt az eurózóna egyben tartásának, s a szétesés megakadályozásának fontosságát hangsúlyozta, de egyértelművé tette: Berlin nem ír alá kitöltetlen csekket, vagyis nem járul hozzá, hogy az EFSF rendkívüli ok és az Európai Központi Bank (EKB) szigorú ajánlása nélkül államkötvényeket vásároljon a másodpiacon.
Ezzel a megjegyzéssel hozzá is járult az olasz és a spanyol hozamok emelkedéséhez, aminek ellenszere éppenséggel az EFSF bevetése lehetne, ha volna elég pénz az ilyen tranzakciókra. Friss adatok közben arra utalnak, hogy a Deutsche Bank az év első felében 88 százalékkal mérsékelte az olasz állampapírokban megtestesülő kockázatát.
A német tárcavezető nyilatkozatának érdekesen ellentmondott George Papandreu görög kormányfő, aki örömét fejezte ki ismét, hogy az eurózóna tagországai a továbbiakban alacsony kamaton kínálnak hitelt Athénnak, lényegében azon az áron, amelyen a legjobb adósnak számító Berlin jut finanszírozáshoz. A görög miniszterelnök szerint ez arra utal, hogy a gyakorlatban mégiscsak létrejön az eurózóna közös „államkötvénye”.
Ám ez az a fejlemény, amitől a német kormány a leghatározottabban elzárkózik, mert nem kívánja elsőrendű adósi besorolását veszélyeztetni, s egyben lehetővé tenni a költségvetési lazítást a valutaövezet perifériáján. De ahogy fokozódott a válság, úgy adott fel egy-egy szeletet makacs elveiből a Merkel-kormány.
Friss elemzésében az IMF – élén immár Christine Lagarde volt francia pénzügyminiszterrel – figyelmeztette Párizst, hogy további kiadáscsökkentés nélkül nem tudja a GDP három százalékra alá kényszeríteni a költségvetés hiányát 2013-ig. Az eurózóna lappangó válsága és az emelkedő nyersanyagárak miatt a tervezett növekedési ütem is veszélyben forog. E sok rossz hír közepette az arany unciánként ára meghaladta az 1625 dollárt. Az amerikai valuta pedig mindössze 0,8 svájci frankot ért, s ez is történelmi rekord.
