Bár elsőre csak nüansznyi, vélhetőleg kapkodásból fakadó bürokratikus túlzásnak tűnt, ám csöppet sem kis tétje volt a személyi jövedelemadó, a végszavazás előtt az Alkotmányügyi bizottság által kihúzott módosítójának.

Mint arról már hírt adtunk, az adótörvények megváltoztatásáról szóló, kétszáz oldalas salátatörvényben megbúvó kis kitételben a kormány előírta volna, hogy januártól csak azok az üzletpolitikai akciók lehetnek adómentesek, ahol a magánszemély saját nevében történő vásárlásai után kapja a kedvezményt. Ellenkező esetben az árengedmény vagy juttatás összege adóköteles lett volna, méghozzá összesen ötven százaléknyi adóteherrel – ebből a vásárlónak személyi jövedelemadót, a kifizető kereskedő vagy szolgáltató viszont 27 százalékos mértékű „egészségügyi hozzájárulást” köteles fizetni, akiknek erősen kérdéses lett volna, hogy így is megéri-e a hűségpontok osztogatása.

Így ugyanis a kereskedőnek azt kellett volna bizonyítania – már ha adómentes akart volna maradni –, hogy az általa biztosított kedvezmények ténylegesen az kapta, aki vásárolt. Azaz: a munkahelyi üzemanyagfogyasztást vagy éppen szolgálati utakra vett repülőjegyek után járó bónuszpontokat a dolgozók nem tudják volna saját maguknak felíratni, vagy éppen a vásárlók sem tudhatták volna a hűségpontjaikat másnak átruházni. (Mint arról annak idején írtunk, a kiskereskedelemben a Spar által indított hűségpontos akciók nyomán a pontoknak jókora „másodlagos piaca” jött létre az on-line árverési portálokon.)

Ez praktikusan annyit jelentett volna – és egyben vaskos adatvédelmi problémákkal is kecsegtetett-, hogy a kereskedőknek, szolgáltatóknak személy szerint, beazonosíthatóan tárolni kell az ilyen módon lebonyolított vásárlások adatait, illetve mivel a szolgáltató-kereskedőnek, – azaz adójogi értelemben: kifizetőnek – ebben az esetben nem lett volna lehetősége a személyi jövedelemadó előleget levonni, ezért a magánszemély adatainak a feltüntetésével bevallást is kellett volna tennie a NAV felé a le nem vont szja összegéről, valamint erről adóigazolást is ki kellett volna állítania – mondta korábban Szalai János, a PMX Consulting Group Magyarország Adótanácsadó Kft. ügyvezető partnere.

Egy ilyen adminisztrációs rendszer persze inkább csak elméleti lehetőségnek tűnt: nemcsak óriási többletköltséget jelentett volna a vállalkozónak, de a törvény hatályba léptéig tartó bő másfél hónapban bevezethetetlen volt. Vagyis az érintett kereskedők nagyjából a között választhattak, hogy vagy befizetik a kedvezményeik után ilyenformán járó adóterhet vagy jövőre búcsút mondanak a hűségpontos akcióknak, illetve sutba dobják a hasonló bónuszokat adó, logós ikerkártyáikat (coo-branded kártyák).

Az általunk megkeresett kereskedők, szolgáltatók arról nem kívántak találgatásba bocsátkozni, hogy kinek az érdekét szolgálta az szja-törvény módosítása. Az egyik – nevének elhallgatását kérő lobbista szerint – a törvénygyári hajtás afféle „melléktermékeként” kerülhetett be az szja-törvény módosítását szolgáló passzus, ami inkább jogelméleti szempontból volt értelme, ám piacon súlyos kárt okozott volna, ha az Alkotmányügyi Bizottság a zárószavazás előtti módosítójával nem húzza ki ezt a passzust a törvényből.

A piacon ugyanis a kereskedők mindegyike a kormány által favorizált vállalkozások és a nagy hipermarket-láncok is egyaránt nagyot bukhattak volna egy ilyen szabályozással.

Az érintett kereskedők hangsúlyozták: a pontgyűjtő akciók – kártyával vagy anélkül – az utóbbi években nemcsak bevett vevőtoborzó fogássá vált, ám a pangó kiskereskedelmi forgalom fellendítésének az egyik leghatékonyabb eszköze. Ha pedig ez a lehetőség beszűkül, úgy az szinte biztosan tovább fokozza a jövőre már így is borítékolható forgalomcsökkenést.

Megbecsülni is nehéz, hogy mekkora többletforgalmat hoznak a pontgyűjtő illetve hűségkártyás akciók. A nagyságrendre azonban lehet következtetni: a Magyar Nemzeti Bank adataiból kiderül, hogy 2011 első félévében összesen 77,7 milliárd forint értékű vásárlást bonyolítottak ikerkártyákkal. Ebben természetesen nincs benne a debit vagy kreditkártya nélküli „mezítlábas” kiskereskedelmi, vagy szolgáltatói – például repülőjegyek után járó – hűségakciók forgalma, azaz minden bizonnyal az ilyen akciókon keresztül lebonyolított éves forgalom százmilliárdos nagyságrendű. Mivel az akciók átlagosan 1-3 százalék árengedményt biztosítanak a vásárlóknak, így összességében néhány milliárd forintra becsülhető az ilyenformán adókötelessé váló jövedelem mértéke.