A Déli Áramlat Magyarország helyett Horvátországon át haladva szállíthatná a földgázt Szlovéniába és Olaszországba - jelentette hétfőn meg nem nevezett informátorokra hivatkozva az orosz Gazprom és a horvát állami gázvállalat, a Plinacro tárgyalásairól a Jutarnji List című horvát lap.

Gázvezetéket építenek a Pilisben

A megbeszélések sikerének esélyét "fele-fele" arányúra tették az idézett tájékoztatók, azzal, hogy végül az orosz kormány és a Gazprom hozza meg a döntést két hónapon belül. Az újság úgy tudja, hogy ha a döntés pozitív lesz, akkor 2015-ben kezdődhet a horvát vezetékszakasz építése.

Megfigyelők emlékeztetnek, hogy ilyen tárgyalásokról korábban is terjedtek már hírek abból a megfontolásból, hogy alkalmasint problémák lehetnek a Déli áramlat magyarországi szakaszának megépítésével. A Gazprom vezérigazgatója azonban június 4-én cáfolta, hogy bármi gond lenne. „Magyarországgal (kapcsolatosan) a határidők nem kritikusak, nem mondanám, hogy lennének problémáink" - nyilatkozta akkor Alekszej Miller vezérigazgató.

A Gazprom egyelőre négy elképzelést vizsgál a vezeték térségi elágazásaira és útvonalaira. Két lehetséges irány Szerbián és Magyarországon keresztül vezetne Ausztriába, egy harmadik Szerbián, Magyarországok és Szlovénián át az olasz-osztrák határhoz tartana, a negyedik lehetséges útvonal pedig Szerbia-Horvátország és onnan esetleg Szlovénia. Ezek az alternatívák vagy akár egyidejű lehetőségek a Gazprom honlapján megtekinthetők.

A Déli Áramlat az egyik nemzetközi terv Ukrajnát elkerülő földgázvezetékek építésére Oroszországból Európa felé. A Déli Áramlat eredetileg az orosz Gazprom földgázvállalat és az olasz ENI energiacég közös ötlete. A Gazprom és az ENI 2007. novemberben aláírt megállapodásához azóta csatlakozott a francia GDF és a német BASF-Wintershall, illetve vegyesvállalati megállapodásokban az illetékes cégek mindazokból az országokból, amelyeken a vezeték a tervek szerint áthalad.

A vonatkozó magyar-orosz megállapodást 2008. februárban írta alá Moszkvában Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz államfő. A fele-fele arányú vegyesvállalat egyik tulajdonosa a Gazprom, a másik az állami Magyar Fejlesztési Bank (MFB) volt, majd az MFB tulajdonrészét most augusztus elején átvette a MVM Magyar Villamos Művek.

Orbán Viktor miniszterelnök április 23-án Brüsszelben azt mondta, Magyarország számára puszta gazdasági megfontolásokból sokkal jobb, ha a Déli Áramlat magyar területet is érint.

A horvát lapjelentés kapcsán további tényekre is szükséges rávilágítani. 2010-ben az akkori orosz és horvát kormány már írt alá megállapodást a Déli áramlat horvátországi megvalósításáról, Igaz, a Gazprom honlapján található nyomvonaltervek szerint ez egy zsák-szakasz lenne, azaz Horvátországban véget is érne.

Másrészt, a Gazprom már deklarálta, hogy nem számol a Déli áramlat Ausztriába irányuló szakaszával, mivel nem kívánja magát alávetni az ezzel kapcsolatos uniós szabályoknak. A Gazprom honlapján fellelhető ez év eleji nyomvonalterv az azóta elhangzott nyilatkozatok türkében erősen elavultnak tekinthető.

Amikor a Népszabadság a most felelevenített problémát májusban először felvetette, hazai részről konstruktív reakciók helyett elsősorban éles kritikák fogalmazódtak meg. Ezek szerint, noha a térképen a magyar szakasz valóban hosszabbnak látszik, a horvát hegyeken keresztül drágább a megvalósítás.

Azt a szempontot, hogy egyelőre még korai lehet Szerbia és Horvátország között egy stratégiai energiaellátási hálózatot építeni, minden érintett határozottan cáfolta.

Elemzők szerint a különböző nyomvonaltervek kiszivárogtatásával a Gazprom szinte kizárólag az orosz kormány geostratégiai céljainak felel meg, melynek egyik fontos eszköze a megosztás. A Gazpromnak elméletileg két ésszerű célja lehet. Az egyik az, hogy a gáz minél kevesebb nyomvonalállamon haladjon keresztül. Hisz az egész beruházás elvi célja a helyzetét manapság túlságosan kihasználó Ukrajna megkerülése.

A másik, hasonlóképpen racionális cél lehet, hogy lehetőség szerint az összes lehetséges nyomvonalállamon keresztül vezessen egy szakasz. Ebben az esetben a nyomvonalállamokat rendszeresen meg lehet versenyeztetni, ami messzemenőkig nem csupán a tranzitdíjról szólna. Ez évtizedekre bebetonozná Oroszország és az európai államok békés viszonyát.

Az azonban, ami most zajlik, vagyis hogy Oroszország rendszeresen válogat illetve váltogatva tesz kecsegtetőnek tetsző ígéreteket egyik vagy másik állam számára, energiaszakmailag kevéssé indokolható. Geostratégiai szemüvegen keresztül azonban sokkal inkább értelmezhető.

Eszerint a tervezett Déli áramlat azon országokban halad majd keresztül, amelyek egy adott időszakaszon belül a lehető legkedvesebbek Oroszország szemében. Megfigyelők szerint, mivel a Déli áramlat európai szakaszának még nem kezdődött el a kivitelezése, ezekben a kinyilatkoztatásokban mostanság akár napi politikai-hangulati elemek is tetten érhetők.

Ha egy üzleti döntésben egy országgal kapcsolatos hangulati elemek is szerepet játszanak, akkor hazánk sajnos nincs egyszerű helyzetben. A Fidesznek az Oroszországhoz illetve a Déli áramlathoz fűződő viszonya máig ellentmondásos. Ellenzékben rendkívül élesen, oroszellenes hangokkal is fűszerezve támadták a vezeték honi szakaszára kötött magyar-orosz kormánymegállapodást. Ám - legalábbis ha hinni lehet a Wikileaks-kiszivárogtatásoknak - nem hivatalos csatornákon a Fidesz már akkor igyekezett jelezni a külföldi feleknek, hogy ez "nem komoly", csupán a Gyurcsány-kormány politikai aláásására szolgál.

Vlagyimir Putyin orosz kormány- majd államfő ezt informálisan látszólag elfogadta. Kormányra kerülvén a Fidesz egyik pillanatról a másikra el is felejtette a Déli áramlat elleni kirohanásait, és többször határozott támogatásáról biztosította az elképzelést. Ám a magyar-orosz gazdasági egyeztetések mindmáig rendkívül feszültnek tűnnek, melyekben a felek szinte semmiben nem tudnak megegyezni. Ebben hivatalosan a Déli áramlat az egyetlen vitamentes pont.

Ám Orbán Viktor kormányfő - akinek személyisége eddig is rányomta a bélyegét a tárgyalásokra - továbbra is meglehetős kétértelműen nyilatkozik a Déli áramlatról. Áprilisban egy, a Magyar Nemzet kérdésére adott válaszában először éles kritikát fogalmazott meg a Déli áramlat versenytársának tekintett Nabucco tervről, s bejelentette, hogy a Mol „elhagyja” azt (ami nem történt meg). Másrészt viszont - néhány nappal azután, hogy négyszemközti tárgyalásokat folytatott Alekszej Millerrel - a Déli áramlatról is távolságtartóan nyilatkozott. Leszögezte, hogy az pusztán gazdasági megfontolásokból jobb, ha területünkön is áthalad, ahhoz képest, mint ha nem. Másrészt - szakmailag kevéssé alátámasztható módon - bejelentette, hogy Magyarország néhány éven belül függetlenné válik az orosz gázellátástól. Egyszersmind Oroszországnak mintegy megengedte, hogy ezután is versenghessen a megrendeléseinkért.

Ha ezek a szavak nem lennének elegek Oroszország elbizonytalanítására, akkor még besegít a magyar bürokrácia is, ami egy ízben már kiváltotta Vlagyimir Putyin személyes haragját, amikor egy orosz olajcégnek adott egyszerű hatósági nyilatkozat kiadását követelte (ami nem történt meg).

Jelen esetben azt is jel-értékűnek tekinthetik a Gazpromnál, hogy noha ez év elején az állami Magyar Fejlesztési Bank (MFB) már bejelentette, hogy a magyar szakasszal kapcsolatos, minket megillető részvényeket átadja a szintén állami Magyar Villamos Műveknek (MVM), ám ez augusztusig nem történt meg. Az is kérdés, hogy az általános vagyonkezelési illetve bankos tapasztalatokkal bíró MFB mennyire keltette a Gazpromban a komoly szakmai partner érzetét. Ez az MVM kapcsán is felmerül: bár az állami energiaholdingnak a Fidesz-kormány erőteljes gázipari súlyt szán, ez a tevékenységük egyelőre induló fázisban tart.

De e tekintetben nem lehet túl rózsás a Gazprom és a honi gázipar hagyományos letéteményesének számító Mol viszonya sem. A Mol első körben látványosan kimaradt a kormányközi szerződésből. A dokumentum egy "tervtanulmány" elkészítését bízta rá, de ennek elkészültéről máig nem láttak napvilágot hírek. Másrészt, bár a két cég közös, a Déli áramlathoz kapcsolódó gáztárolót tervezett, ezt az együttműködésüket végül szintén lefújták.

Szakértők szerint hazánkat az is érzékenyen érintheti, hogy a Gazprom nem jutott dűlőre az Európai Bizottsággal a vezeték jogait illetően, ezért lefújta az osztrák leágazást. Mások szerint ugyanakkor ez a döntés nem befolyásolja jelentősen Magyarország helyzetét a projektben.