Az Országgyűlés az utolsó pillanatban olyan értelemben módosította az áfatörvényt, hogy végeredményben nem módosítja azt - számolt be a pwc. A leginkább számviteli szempontból releváns módosítás érdekes metamorfózison ment át az elmúlt fél évben. Eredetileg az úgynevezett folyamatos értékesítéseknél az időszakos elszámolásoknál tervezett a kormány egy módosítást, amely révén a számla kiállítása, kiegyenlítése jobban igazodott volna számviteli szabályokhoz.

Jelenleg úgy szól a szabály, hogy egy számla teljesítési határideje a fizetési határidővel esik egybe, vagyis az áfát is ekkor kell befizetni. Ez ugyanakkor nincs teljesen összhangban a számviteli szabályokkal, így tavaly ősszel megszavazták a módosítást, amely szerint a teljesítés határideje nem a fizetéssel esik egybe, hanem a szolgáltatás elszámolásának határidejével. Vagyis egy lakbér esetében a hó végével, nem pedig a következő hónap 10-dikével. Az átállás július elsejétől lett volna esedékes.

Az érintettek számára ez elég problémás módosítás volt, egyrészt az átálláskor egyszerre kellett volna a régi és az új szabályok szerint fizetni az áfát (hiszen az új szabály előre hozta a fizetési határidőt). Másrészt nem lehetett volna előleget sem fizetni, mert ezt az új rendelkezés nem tette volna lehetővé, harmadrészt pedig minden szerződést újra kellett volna írni.

Az sem használt, hogy a törvény szövege sem volt makulátlan: az ugyanis a közszolgáltatásokat kivette a szabály alól. Ám az nem volt teljesen tiszta, mi is a közszolgáltatás. A kormány inkább a közüzemi szolgáltatásokra gondolhatott - véli a pwc - ám a szövegbe nem ez került. A közszolgátatás viszont ennél szélesebb, benne van a közlekedés, postai szolgáltatás. Márpedig ezeket is belevenni a kivételek közé már elég nehezen értelmezhető lett volna.

A nyilvánvaló problémákat első körben úgy orvosolta volna a kormány, hogy fél évvel eltolta volna a hatályba léptetést, vagyis július helyett 2015-re. Végül egy zárószavazás előtti módosítóval az egészet kivették, vagyis nem változik egyáltalán a hatályos szabályozás. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy később ne akarna visszatérni ehhez a tervéhez a kormány. Vélhetően egy jól kommunikáló lobbi győzte meg a törvényalkotót, hogy álljon el tervétől, ami nem is eshetett nehezére, hiszen sem költségvetési, sem egyéb nyomás miatt nem kellett ragaszkodni a változtatáshoz.