A KSH adataiból ezt valóban ki lehet számolni ugyan, ám az infokommunikációs cégek jelentősége már a tradicionális iparágakban is olyan nagyra nőtt, hogy más módszerekre alapozó, a multiplikátorhatásokat is figyelembe vevő mérésekre van szükség – ez derült ki tegnap az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) háttérbeszélgetésén, amelyen ismertették ennek a módszernek a lényegét.

Az Ericsson K+F-központjában Beliczay László / MTI

Régi adósságát törlesztette az iparág a Századvég Gazdaságkutató Zrt. segítségével – mondta Major Gábor, az IVSZ főtitkára. Az új módszertant Both Vilmos, a Századvég digitális üzletágának vezetője és Virovácz Péter, a kutatási üzletág irányítója mutatta be. Míg a korábbi módszertan csak a statisztikai „bemenő” oldali mutatókra alapozott, figyelmen kívül hagyva az ágazat továbbgyűrűző hatásait, addig az új módszer a kimenő teljesítményből is számol. A korábbi számítási metódus a TEÁOR (tevékenységi körök egységes ágazati osztályozási rendszere) szerinti kategorizálás alapján sorolta be a gazdaság szereplőit az egyes iparágakba. Így nem biztos, hogy az infokommunikációs szektorba mérte az IT-tanácsadást, az online kiskereskedelmet vagy éppen a szolgáltatóközpontok teljesítményét.

Lehet, hogy informatikai teljesítményként számolunk el egy informatikai cégnél dolgozó takarítót, de nem annak veszünk egy autóipari cégnél dolgozó robotikai mérnököt – szemléltették a különbséget. A Századvég módszere nem a GDP alapján számol, hanem a bruttó hozzáadott értéket (GVA – Gross Value Added) veszi figyelembe. A különbség már a sarokszámoknál is szembeötlő.

A jelenlegi módszer szerint a szektor közvetlenül, közvetve és multiplikátorhatásokat is figyelembe véve összesen 3450 milliárd forint bruttó hozzáadott értéket hozott létre, a teljes nemzetgazdasági GVA 13,7 százalékát. Az ágazatban foglalkoztatott 311 ezer dolgozó az összes foglalkoztatott 11,5 százaléka. Az új számítás a magyar digitális gazdaság (amely nem azonos az infokommunikációs szektorral) nagyobb súlyát mutatta ki: az évi 4250–4830 milliárd forint a teljes GVA 18,6-20,1 százalékát jelenti. Négyszázezernek veszi azok számát, akiknek a digitális technológia ad munkát, ez a foglalkoztatottak csaknem 15 százaléka.

Az ágazatban legalább 10 ezer betöltetlen álláshely van. Ez nőhet, ha nem történik változás a technológia oktatása terén. Arra is szükség van, hogy az összeszerelő nagyhatalmi törekvések mellett – a technológiai fejlődés távlatait figyelembe véve – az iparpolitika is a kornak megfelelően módosuljon. A távközlési szektor után ugyanis az autógyártás lesz a következő olyan szektor, ahol a technológiai fejlődés „kétkezi” állások sokaságát teszi majd nélkülözhetővé.