Árfolyamgát, végtörlesztés és ócsai lakópark: voltak kormányzati ötletek - Reviczky Zsolt / Népszabadság

Az összes devizahiteles felét se sikerült megmentenie a kormánynak – akár a szerződések számát, akár azok értékét nézzük. Pedig meghirdetett programból nem volt kevés az elmúlt négy évben, más kérdés, hogy ezekből több esetben csak lassan bontakozott ki valamiféle konkrét segítség.

A kormányzati intézkedésekkel ráadásul általában és általánosságban azok jártak jól, azoknak lett könnyebb, akik tudták fizetni a hitelüket, míg azok, akik teljesen tönkrementek, kevesebb és kisebb segítséget kaptak. A szociálisan rászorulóknak alig segített az állam, míg a legnagyobb összegű „támogatást” azok kapták, akik tudtak élni a kedvezményes végtörlesztés lehetőségével, és egyszerűen visszafizették korábban felvett kölcsönüket.

A kormányváltás idejéből csak becslések állnak rendelkezésre arról, hány devizahitel-szerződéssel rendelkezett a lakosság. Az első, 2011-es adatok szerint a háztartásoknál több mint 1,1 millió devizaalapú kölcsönszerződést tartottak nyilván – ezek nagy része, több mint 730 ezer volt a lakásokhoz köthető (a maradék személyi kölcsön és gépjárműhitel volt).

A kormányzati intézkedések általában a jelzáloghitelesek csoportját érintették, ám egyetlen általános rendelkezéstől eltekintve nem érték el az érintettek többségét. Az intézkedések nyomán nem lett jobb a fizetési hajlandóság sem: a 90 napnál régebben nem fizető jelzálogalapú lakossági devizahitelek értéke tavaly év végén 760 milliárd forintra rúgott – míg 2011-ben nem érte el a 700 milliárdot. Eközben – ami banki oldalról rosszabb – jelentősen romlott a portfólió minősége: a fizető ügyfelek ugyanis el tudták hagyni a kölcsönt, míg a rossz adósok maradtak. A kormány őket leginkább az árverési moratóriumokkal védte, de korlátozások ide, nehézségek oda, 33 ezer otthont már így is kijelöltek eladásra.

A kabinet ugyan számtalan alkalommal hirdetett újabb devizahiteles-mentő csomagot, ígért adósmentő alapot és a bankoknak vért és könnyeket, valójában azonban összesen hat intézkedést hozott (többször bővítette, egészítette ki a korábbiakat), amelyből az első volt a legtöbb devizahitelesre hatással, és a leggazdagabbaknak segítő volt a legköltségesebb – az is a bankoknak. 2010 novemberében a parlament nemcsak korlátozta az egyoldalú szerződésmódosítást, de szűkítette az árfolyamrést (kötelezővé tette a középárfolyam alkalmazását), és olcsóbbá tette az előtörlesztést is. Ez minden devizaadósnak segítséget jelentett – igaz, legfeljebb csak néhány ezer forintosat.

A legnagyobb volumenű intézkedés a végtörlesztés volt: az ügyfelek kedvezményes árfolyamon fizethették vissza a devizahitelüket. A rövid határidőig 170 ezer ügyfél (52 ezer forintkölcsönből) volt képes törleszteni, és kapott így 370 milliárd forintos segítséget a jobb árfolyammal – a támogatás kétharmadát a bankszektor állta. Hasonlóan népszerű intézkedés az árfolyamgát is (itt a kedvezményes árfolyammal számolva kell fizetni a részletet, az állam és a bank a kamatra jutó árfolyamkülönbséget átvállalja, a tőkére jutó különbség gyűjtőszámlára kerül, amit elég később visszafizetni) – ám ahhoz képest, hogy ezzel minden adós jól jár, az érintetteknek most is csak harmada él a lehetőséggel. Ennek lehet oka, hogy a segítség korábban csak korlátozottan és nem ennyire kedvező feltételekkel állt rendelkezésre, ráadásul a legutóbbi bővítésig a leginkább rászorulók (a 90 napnál régebb óta tartozók) nem is élhettek vele.

A jelentősnek hirdetett adósmentő programok végül nem értek el akkora tömegeket, mint eredetileg várni lehetett volna. A Nemzeti Eszközkezelő – ígéretek szerint – az idén év végéig 25 ezer adóst segít majd, a legutóbbi jelentések szerint kevesebb mint 17 ezer lakáshitelt váltottak ki, de ennél is rosszabb a végül befuccsolt és mind össze 40 családnak új otthont jelentő ócsai lakópark története. A bajba jutott adósok legnagyobb segítsége a hiteleik forintra váltása lett volna – ám itt az érintetteknek alig 15 százaléka tudott élni a kínálkozó alkalommal, sokan a forintosítás után ugyanis ugyanakkora vagy magasabb törlesztővel szembesülhettek volna (a 25 százalékos tartozáselengedés nem segített).

A probléma ugyanis nem csupán az, hogy az árfolyamváltozás miatt ma a svájcifrank-hitelesek terhei 40 százalékkal magasabbak, mint 2010-ben (euróban számolva pedig 15 százalékkal), de az is, hogy a fizetőképesség sem nőtt. A devizahitelesek ugyan ma valamivel nagyobb arányban képtelenek törleszteni, mint azok, akik forintban adósodtak el – de a különbség nem óriási. A lakossági hitelállomány közel 20 százaléka után 90 napja nem fizettek törlesztőrészletet a bankoknak – függetlenül attól, hogy ez forint- vagy devizahitel volt-e. A kormányváltáskor az arány még 10 százalék alatt volt.