Meglepő kamatvágásról döntött a monetáris tanács
A szoros többség 4:3 arányú döntést jelent a szakzsargonban, ami a monetáris tanácsban összetételét tekintve azt feltételezi, hogy a kormány által tavaly tavasszal delegált négy új tag érvényre juttatta akaratát az óvatos kamatpolitika mellett elkötelezett Simor András és két alelnöke felett. A korábbi nyilatkozatokból egyértelművé vált, hogy a négy külsősből hárman a kamatcsökkentés mellett szállnak síkra, s ehhez most negyedikként Bártfai Máger Andreát is sikerült maguk mellé állítani – a legvalószínűbb forgatókönyv szerint.
Hasonló szavazási arány januárban már volt, akkor a kamatemelést szorgalmazó Simorék ellenében a tartást favorizálták a külsősök. Az ülés jegyzőkönyvét szeptember közepén hozzák nyilvánosságra, akkor derül fény arra, hogy a valójában mi történt, ki mire szavazott.
Simor a döntés indoklásakor sok jót nem tudott mondani sem az infláció, sem a gazdasági kilátások, sem az országkockázat alakulásáról. Az inflációt felfelé ható kockázatok jellemzik, a küszöbön álló üzemanyag- és élelmiszerdrágulás már a júliusi, 5,8 százalékos adatban is megjelent. Mindezt tetézi a kormány kezdeményezésére bevezetendő tranzakciós illeték és a már élő távközlési adó árgerjesztő hatása, s az infláció növekedéséhez a két lépcsőben végrehajtandó jövő évi jövedékiadó-emelések is hozzájárulnak.
Tompító hatással bír az inflációra a reálkereset-csökkenés, a belső fogyasztás alacsony szintje és a laza munkaerő-piaci helyzet. Mindet egybevetve a jegybank 3 százalékos inflációs céljának az elérése tovább csúszik, konkrét időpontot az MNB szeptember végén várható negyedéves inflációs jelentése határoz meg ebben.
A gazdaság immár tartósan elmarad potenciális növekedési lehetőségeitől, hiányoznak a beruházások, a hitelhez jutás feltételeinek szigorodása és a kamatterhek növekedése is ebbe az irányba hat. Az ország külső megítélését illetően Simor arra hívta fel a figyelmet, hogy a kockázati felár csökkenése nem magyarspecifikus jelenség, hanem általános, és a nemzetközi kockázatvállalási hajlandóság erősödésével hozható összefüggésbe. Hogy ez mennyire lehet tartós, arra Simor nem tért ki.
A kamatpolitika lehetséges irányával kapcsolatban Simor a monetáris tanács véleményét tolmácsolva arra utalt, hogy a közeljövőben akkor lehetséges további kamatvágás, ha az inflációs sokkok továbbgyűrűző hatásokat nem váltanak ki és az ország külső megítélése nem romlik. Magyarra lefordítva ez annyit tesz, hogy a mostani csökkentést vélhetően csak akkor követi újabb, ha a kormánynak sikerült megállapodnia az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal az ország adósságfinanszírozását megkönnyítő hitelkeretről. A dodonai megfogalmazásból azonban ennek ellenkezője is kiolvasható
