A termelés lassan követi a csökkenő keresletet Peter Andrews / Reuters

Míg a befektetők és elemzők tegnap elsősorban a svájci frankra és az alpesi deviza okozta felfordulásra figyeltek, voltak olyanok is, akik figyelmét nem kerülte el a réz árának alakulása, a hirtelen bekövetkezett csökkenés. Elemzők amiatt aggódnak, mert az esés alig néhány nap alatt következett be, a hét eleji fontonként (453,6 gramm) 2,75 dolláros szintről szerdára 2,48 dollárig zuhant a jegyzés, ami közel négy és fél éves mélypontot jelent. (Csütörtökön 2,60-ra korrigált a réz ára annak köszönhetően, hogy a frank kavarta vihar miatt a befektetők elfordultak a pénz- és tőkepiacoktól, és például rézbe fektettek – no meg aranyba és ezüstbe.)

A szakemberek félelme azért nagyobb az ilyenkor szokásosnál, mert az árfolyamot gúnynevén csak dr. réznek hívják, miután igencsak jó indikátor a világgazdaság vár ható folyamatait illetően. A fém piacán látott zuhanás pedig nem sok jót vetít előre.

Az elemzők az esés magyarázataként több tendenciát is vázolnak. Az egyik, hogy a gyenge rézkereslet egyre lejjebb nyomja az árakat, s a tendencia a napokban nagyon felerősödött. A másik vélekedés szerint az olcsóbb nyersanyagárak, különösen az olajár egyre olcsóbbá teszi a termelést, s ez nagyobb kínálatot jelent majd a piacon. Móró Tamás, a Concorde Értékpapír Zrt. vezető elemzője szerint a megoldás egy részét alighanem Kínában kell keresni, s ha megalapozottak ezek a vélekedések, akkor valóban nehéz idők jöhetnek. A szakember szerint az ázsiai országban a réz amolyan értékképző a vállalatok esetében.

Sok társaság hitelei mögött rézfedezetek vannak. Az év elején azonban ezeket a készleteket piacra dobták, mert likviditási problémákkal néznek szembe. Egyszerűen kifogytak a készpénzforrásaikból. Márpedig, ha ezek a vélekedések megalapozottak, akkor a kínai gazdaság mélyén kavargó problémák gyorsan a felszínre törhetnek, s az globálisan nehéz időszakot hozhat. Az állításnak az adhat nyomatékot, hogy a világ rézkeresletének jelentékeny, mintegy 50 százalékát Kína produkálja.

A helyzetet az nehezíti, hogy a rézpiac adottságaiból kifolyólag nehezen reagál a keresleti változásokra. Egy bányát elindítani ugyanis négy-öt év, s ha az már működik, nem is lehet csak úgy leállítani és újraindítani attól függően, hogy csökken vagy nő a világpiaci ár. A piaci szereplők számára a félelmet pedig az okozza, hogy Chilében és Peruban is előkészítés alatt vannak bányanyitások, így belátható időn belül növekszik a kínálat, ami a rézpiaci szereplők számára nem túl jó hír. Akadt olyan ausztrál nyersanyagpiaci üzletkötő kereskedő, aki csak annyit jegyzett meg: „egyáltalán nem vagyok nyugodt, ha a réz árára nézek”.