Az új tanulmány – amely nem tekinthető az IMF véleményének, sokkal inkább a szakértők kísérletének egy új makroökonómiai modell felállítására – abból indul ki, hogy a történelmi összehasonlításban is rendkívül magas ár ellenére 2005 óta tetőzik a kitermelés, és nagyon alacsony szintre süllyedtek a kihasználatlan kapacitások. Viszont a magas árak nyomán belépő új technológiai eljárások következtében felfelé módosultak a pusztán a geológiai korlátokra épülő kitermelési előrejelzések.

Ha a két modellből sikerül egy újat összekovácsolni, azzal az előrejelzések megbízhatóságát is növelni lehetne. A szakértők az új számítások alapján arra a meggyőződésre jutottak, hogy tíz éven belül megkétszereződhet az olaj ára, de még e prognózis is széles hibahatárok között mozog, mert nagyon eltérnek a vélemények a még feltárható készletek mennyiségéről és az árak rugalmasságáról.

Az egyszerű ökonometriai modellek csak a kereslet változását próbálták meg követni, de a kereslet mindeddig jól megragadható trendbe illeszkedett, ezért ez a módszer nem alkalmas rá, hogy a hosszabb távon ható áremelkedést előrejelezze és a kínálat átmeneti csökkenését számításba vegye. Ráadásul nagyon is elképzelhető, hogy most már valóban a geológiai korlátok tartják magasan az árakat.

A tanulmány szerzői idézik például Lutz Kilian és James Hamilton munkáit. Előbbi kutató szerint csak a kereslet határozza meg az olaj árát, a kínálati oldal befolyása elenyésző. Utóbbi viszont úgy véli: a stagnáló kitermelés – vagyis az olajkitermelés növekedési ütemének csökkenése – az egyik oka lehet annak, hogy 2007–08-ban megugrottak az árak. Ennek nyomán azonban a gazdaságban keletkeznek zavarok, az autóiparban például, emellett apad a háztartások elkölthető jövedelme, vagyis visszajutunk oda, hogy a hatás mégis keresleti. Ám a kínálat mérséklődése Hamilton szerint is csak átmeneti jellegű, mert a magas ár serkenti a technológiai változásokat, és megjelennek az olajat helyettesítő energiaforrások.

Az IMF-tanulmány szerzői viszont úgy értékelik, hogy a magas olajár oka az, hogy egyrészt a kitermelés már korlátokba ütközik, másrészt a keresletet is sokkhatások érték Kína és India felemelkedése, gyors fejlődése miatt. Vagyis a kereslet trendje is megváltozott. Ez a két hatás együtt okozhatja azt, hogy tíz éven belül az olaj ára megkétszereződik. Az elemzők kitérnek rá természetesen, hogy a nagy recesszió mélypontján, 2009-ben esett az olaj ára a termelés hanyatlása, azaz a kisebb kereslet miatt, de már nagyjából helyreállt az az áralakító folyamat, amelynek meghatározó eleme, hogy egyre nehezebb megfelelő mennyiségben olajat a felszínre hozni.

A valutaalap közgazdászai számos forgatókönyvet az olvasó elé tárnak, és elképzelhetőnek tartják, hogy a világ olajkitermelésének és az olaj árának az alakulása fordulóponthoz érkezett. Ha ez a feltevés beigazolódik, akkor két további aggály merül fel: milyen hatással lesz ez a világ, illetve az egyes országok gazdasági növekedésére, és a helyettesítésre. Ami az első kérdést illeti, a hatás erőteljes lehet, és fékezheti a növekedést, de ez a témakör további vizsgálatot érdemel, mert a tartós olajkínálati sokk és az árak megkétszereződése teljesen új helyzetet teremthet. Ami a második aggályt érinti, nyilvánvaló, hogy a technológiai változások egyelőre nem teszik lehetővé az olaj helyettesítését nagy mennyiségben.