A 2002-ben elfogadott uniós telekommunikációs irányelv tiltja minden olyan adó és illeték kivetését, amelyből származó bevételeket nem a távközlési szektor szabályozásával öszszefüggő költségekre fordítják. Anno ezzel kívánták biztosítani azt, hogy a közterhek ne jelentsenek akadályt a piacra belépni szándékozó szolgáltatóknak. A távközlési piacra lépés ugyanis komoly beruházásokat követel a vállalatoktól.

A Bruxinfo már a múlt azt írta, értesülései szerint ma megindítják az eljárást. Ezt később lapunk forrásai is megerősítették, hozzátéve: eredetileg nem kívánták az uniós elnökségünk ideje alatt megindítani ezt az eljárást, de mivel minden körülmény fennált, végül megszületett a részben politikai döntés is, hogy megindul az eljárás. Ez ma meg is történt.

A magyar kormány álláspontját már a kezdet kezdetén ismertette Fellegi Tamás miniszter: azért nem ütközik a magyar adó az EU-s szabályokba, mert nem a távközlési tevékenységre közvetlenül vetették ki az adót, tehát nem a hívások vagy más szolgáltatások képezik annak alapját. Egy pénzügyi jellegű teherről van szó, amit árbevétel-arányosan szabtak ki egyszeri alkalommal, három évre. Azóta Fellegi több helyütt elmondta: a bírálók logikája alapján akkor a szektorra semmilyen adót nem lehetne kivetni.

Magyarországnak két hónapon belül kell válaszolnia a megkeresésre, amely a jogsértési eljárás első lépését jelentő hivatalos felszólító levél formáját ölti. A Bizottság egyébként nemrég határozott arról, hogy a Franciaország és Spanyolország ellen hasonló távközlési adók miatt indított ügyeket az Európai Bíróság elé terjeszti. E két országgal már túl vannak az első körökön, s a bíróság döntése ezekben az ügyekben nagyon fontos jelzés lesz a magyar kormánynak is, hiszen lényegében azonos problémákról van szó. Franciaország ugyanis a közszolgálati csatornái rohamosan csökkenő hirdetési bevételét kívánja kompenzálni a különadóval, igaz, az eljárás során azzal védekeznek, hogy a pénz nem az intézményekhez, hanem a költségvetésbe folyik be. Ezt a választ nem fogadta el a bizottság. Mivel nálunk is a költségvetésbe folyik be a bevétel, könnyen lehet, hogy a magyar kormány sem tudja megvédeni a különadót.

A bizottsági közlemény emlékeztet rá, hogy 2010 októberében a magyar kormány új különadót vezetett be három gazdasági ágazatban: a válságadó a bolti kiskereskedelmi tevékenységet, az elektronikus hírközlést és az energiaellátást végzőket érinti. Az adó alkalmazási körét és mértékét iparáganként és az árbevétel alapján határozzák meg. A távközlési vállalatoknak a nettó (áfa nélküli) árbevételnek megfelelően 0-6,5 százalékos adókulcsra kell számítaniuk.

A magyar hatóságoktól kapott tájékoztatás alapján az Európai Bizottság azon az állásponton van, hogy a távközlési szolgáltatókra kivetett különadóból származó bevétel nem az ágazat igazgatási és szabályozási költségéhez járul hozzá, így nem egyeztethető össze az uniós távközlési szabályozással. A 2010. évre esedékes különadót tavaly decemberben kellett befizetni, és a szolgáltatók ezt meg is tették. A várakozások szerint a távközlési ágazatra kivetett különadónak éves szinten körülbelül 220 millió eurós bevételt kell eredményeznie.

Magyarországnak két hónapon belül kell válaszolnia a megkeresésre. Amennyiben a Bizottság nem kap választ, vagy a magyar hatóságok által nyújtott tájékoztatás nem oszlatja el a Bizottság aggodalmait a különadó szabályellenességéről, a Bizottság felszólíthatja Magyarországot, hogy biztosítsa a távközlési vállalatok adóztatására vonatkozó uniós jog tiszteletben tartását.

A kiskereskedelem és az energiaellátás ágazatában kivetett különadó kérdését még vizsgálja a Bizottság.
Az ügynek jogi hátteret az uniós távközlési szabályozás és különösen az engedélyezési irányelv kínál, amely pontosan meghatározza, hogy a tagállamok milyen díjakat vethetnek ki a távközlési szolgáltatókra és hálózatüzemeltetőkre. A távközlési vállalatokra kivetett díjak csak bizonyos igazgatási és szabályozási költségeket fedezhetnek ­- főleg a felhatalmazások és ellenőrzések kapcsán felmerülőket -, és tárgyilagosnak, átláthatónak és arányosnak kell lenniük. A díjak bármely változásával kapcsolatban lehetőséget kell biztosítani az érdekelt feleknek álláspontjuk kifejtésére.