Az eredetileg vártnál sokkal, az év végén jósoltnál valamivel jobb hiánnyal zárt az állam 2008-ban. A Pénzügyminisztérium (PM) friss adatai szerint 2008-ban a helyi önkormányzatok nélkül számolt központi deficit 907 milliárd forint volt – miután a decemberi egyenleg a várakozásoknál 8 milliárd forinttal lett jobb.

A több mint egy évvel ezelőtt – 2007 decemberében – elfogadott költségvetési törvényben még 1 110 milliárdos hiányelőirányzat szerepelt. Az év végére kialakult deficit ennél 20 százalékkal jobb lett – ami egyfelől jelentős eredménynek tekinthető, másfelől viszont csupán statisztikai eltérésnek is mondható. A teljes államháztartás kiadásai meghaladták a 17 ezer milliárd forintot (a bevételek a 16 ezret), így a 200 milliárdos eltérés a hiányszámban nem jelentős.

Az sem mindegy persze, hogy végül a deficit milyen irányban tér el. A magyar költségvetés készítőit és végrehajtóit 2002 és 2006 között ennél kisebb különbségek miatt is jelentős bírálat érte, miközben a vártnál nagyobb hiány miatt romlott az ország megítélése is.

Az előírtnál sokkal kisebb deficitre ugyanakkor már 2007-ben is volt példa: akkor a vártnál szintén mintegy 20 százalékkal kisebb hiány alakult ki. Tavaly – ráadásul – a most közölt hiányszámban nem szereplő önkormányzati szektor is segítette a deficit csökkentését. A helyi testületek összesített egyenlege 2007-ben sokkal jobb lett a vártnál, így alakulhatott ki, hogy az uniós kimutatás szerint készülő egyenleg végül csak a GDP 5 százalékát érte el – miközben a pénzügyi tárca tavaly januárban is 5,8 százalékot várt (az eredeti terv 6,8 százalék volt).

A KSH nemrég publikált számaiból az derül ki: 2008-ra is várható hasonló, kellemes meglepetés. A harmadik negyedéves számok és a most közölt adatok összevetéséből úgy tűnik: a deficit akár a GDP 3 százaléka alatt is lehetett 2008-ban.

A Központi Statisztikai Hivatal készíti a hivatalos, az uniós kimutatás szerinti hiányadatokat – ebben (leginkább persze a pénzügyi tárca közléseire alapozva) összesítik a központi büdzsé számait, az önkormányzatok költéseit, az államhoz közvetlenül tartozó vállalatok kiadásait – és persze a bevételeiket. A kimutatást ráadásul másik statisztikai rendszerben  készítik el  (eredményszemléletű elszámolásban, miközben a most közölt számok hagyományos pénzforgalmi mutatók.) Mindebből számtalan különbség adódik, ám annyi bizonyos: a két hiánymutató együtt szokott mozogni.
A KSH január elején adta közre a harmadik negyedéves uniós számokat – és ebben sokkal kedvezőbb adatok látszanak kialakulni annál, mint amire a pénzügyi tárca számított.