Az európai pénzügyi mentőalap (EFSF) jövőbeni szerepét illetően holtpontra jutottak szerdán a német-francia egyeztetések, s a két kormány forrásai már délelőtt cáfolták a brit Guardian értesülését, hogy a 440 milliárd eurós hitelkapacitást kétezer milliárdra bővítenék. A franciák bankká alakítanák az alapot, de az Európai Központi Bank (EKB), amelynek elnökét, Jean-Claude Trichet-t ünnepélyesen búcsúztatták, ellenzi ezt az ötletet, akárcsak a német kormány. Emellett estére már eltörpült, hogy a Moody's is jól leminősítette a spanyolokat, mélyítve az államadósság-válságot, amire vasárnapig megoldást kéne az eurózónában.

Az európai tőzsdék viszonylag derűlátó hangulatban zártak szerdán este, s az euró is felfelé kapaszkodott, már nem sokat osztott vagy szorzott, hogy a Moody's – követve az S&P és a Fitch döntését - kettővel rontotta Spanyolország adósságának a besorolását, A1-es kategóriába helyezve Madridot. A pénzpiaci hangulatot az javította, hogy elterjedtek hírek, miszerint Berlin és Párizs már meg is egyezett az EFSF felturbózásában, azaz a 440 milliárdos hitelkapacitás kétezer milliárdra emelésében, tőkeáttételi módszerekkel, de az értesülést kormányforrások cáfolták.

A befektetők azonban úgy gondolták, hogy a vasárnapi uniós és eurózóna csúcs előtt tényleg mozgásba lendült a gazdaságdiplomáciai gépezet. Ezzel szemben Nicolas Sarkozy szerdán este törvényhozókkal közölte, hogy ilyesmiről szó sincs, sőt, a tárgyalások holtpontra jutottak, ezért kész Frankfurtba utazni, hogy találkozzék Angela Merkel német kancellárral, aki azon az ünnepségen vett részt, amelyen búcsúztatták az EKB éléről nyolc év után távozó Jean-Claude Trichet-t. Akinek elnöki posztján még az utolsó napokban is válságot kell kezelnie, méghozzá egyre mélyülőt.

Az EKB elnökének frankfurti búcsúztatását is áthatotta a válság hangulata. Az ünnepélyes légkörben azonban méltatták Trichet munkásságát, többek között Helmut Schmidt volt német kancellár, aki figyelmeztetett: Európának sokkal jobb működési kereteket kell kialakítania, ha nem akar eljelentéktelenedni a világban. Minthogy lakossága a világ népességének mindössze hét százalékát képviseli majd 2050-ben. Az unió nemzetállamai külön-külön az egy százalék töredékét tennék ki. Jól érthető üzenetét az ünneplő közönség nagy tapsa kísérte.

A most fellobbant német-francia vita lényege nem feltétlenül Európa jövője körül kavarog, hanem a legjobb megoldást érinti. A franciák szerint az EFSF-nek banki működési engedélyt kéne adni, s ekként hozzáférést kínálni az EKB likviditásbővítő programjához. Ám a német kormány és az EKB, illetve maga Trichet ezt nem akarja. Berlin megelégedne azzal, hogy tőkeáttételi módszerekkel, például a megvásárolt államkötvényeken keletkező esetleges veszteség húsz százalékának a biztosításával növelnék a hitelkapacitást, abban a reményben persze, hogy ez elég lesz a spanyol és az olasz problémák elszigetelésére. Az EKB vezérének utolsó hónapjait az elemzők szerint már az beárnyékolja, hogy a frankfurti jegybank államkötvények vásárlásába kezdett, hogy a spanyol és az olasz hozamok mozgását kordában tartsa. Hogy ez sikerült-e, kétséges, de majd az idő eldönti.

Ebben az összefüggésben értékelendő a Moody's lépése, hogy leminősítette a spanyol adósságot. Madrid már így is 3,33 százalékkal fizet többet, mint a németek a finanszírozásért, vagyis egyre mélyebbre süllyed az adósságválságban, amelynek megoldatlanságára hivatkozva helyezte alacsonyabb kategóriába a Moody's a spanyol állampapírokat. Ez azt jelenti, hogy Madridnak vélhetően még többet kell fizetnie a jövőben, vagyis eszkalálódik az eurózóna krízise. A friss leminősítés indoklásában az olvasható, hogy a tetemes állami hiteligény, valamint a bank- és a vállalati szektor külső adóssága finanszírozási nehézségeket okoz, s ehhez társul a lassú növekedési ütem, ami persze az egész valutatérséget is jellemzi. A Moody's 1,8 százalékról egy százalékra módosította a spanyol gazdaság jövő évi növekedési ütemére korábban adott előrejelzését.

Mielőtt Nicolas Sarkozy úgy döntött volna, hogy sietve Merkelhez utazik, a német kancellár már hűteni igyekezett a várakozásokat. A jövő évi elnökválasztási kampányra készülő francia államfő már drámai hangot ütött meg, mondván, aki lehetővé teszi az euró összeomlását, az Európa összeomlásáért is felel majd. Az üzenet persze a piacoknak is szólt, hiszen a Moody's hétfőn éjjel arra figyelmeztetett, hogy Franciaország legjobb adósi besorolása is veszélyben forog a banki feltőkésítések és a valutaövezeti mentőakciók tetemes költsége, s annak a költségvetésre gyakorolt hatása miatt. A tízéves francia államkötvények hozama 19 éves rekordot döntött a német hasonló papírokhoz képest, ahogy egy százalék fölé emelkedett a különbség, ami persze még mindig sokkal jobb, mint a spanyoloké, vagy az olaszoké.

Az Európai Unió, illetve az eurózóna állam- és kormányfőinek valóban csak néhány napjuk maradt arra, hogy kidolgozzák legalább a megoldás keretét, amibe nemcsak az EFSF bővítését, hanem a görög csőd módozatait és a magánbefektetők részvételének az arányát és a valutaövezet új gazdasági kormányzásának a részleteit is bele kéne illeszteniük. Szerdán este vezető közgazdászok körében végzett felmérése alapján a Reuters azt írta, hogy a vasárnapi csúcsig úgy vonják be Görögország magánbefektetőit a görög csőd kezelésébe, hogy ötven százalékos veszteségleírást kérnek tőlük. S miközben éles viták övezik, hogy a görög ügyön vesztő bankokat hogyan kéne megerősíteni, Görögországban kétnapos sztrájk kezdődött, tiltakozásul a megszorítások ellen.

Az uniós intézmények e válságos helyzetben sem feledkeznek meg az egyéb szabályozási témákról. Bár e tekintetben is éles nemzeti viták kísérnek minden egyes lépést. Egyrészt a pénzügyi szabályozásban a versenyt és a nyitottságot megőrizni óhajtó britek és a szigorú németek csapnak össze, másrészt ügytől függően más ellentétek is kialakulnak. A három brüsszeli intézmény kedden éjszaka jutott megállapodásra, hogy lényegében betiltják a rövidre eladás (short selling) legspekulatívabbnak tartott, fedezetlen fajtáját.

Berlin ezt mindenképpen szorgalmazta, mert úgy vélte, hogy az államcsőd elleni védelmet szolgáló swap termék (melynek angol elnevezése credit default swap, CDS) rövidre eladása, azaz az áresésre spekulálás növelheti a piaci feszültségeket az államkötvények esetében. A britek ellenálltak, az olaszok és a spanyolok sem értettek egyet, mert attól tartanak, hogy éppen ezen tranzakció kiiktatása emeli majd költségeiket. (A short selling során olyan termékeket – például részvényt, CDS-t - ad el valaki, amik még nincsenek a befektető birtokában, hanem azokat kölcsönveszi egy másik brókercégtől. Ez a befektetési stratégia akkor termel profitot, ha a termék árfolyama esik. Viszont a termék árfolyamának emelkedésekor veszteséget okoz. Ennek fedezetlen – naked - változata az, amikor kölcsön sem veszik a terméket.) Az Európai Parlamentben olyan többség alakult ki, amely mindenképpen meg akarta regulázni a piacokon ezeket az ügyleteket.

Az új uniós megállapodás értelmében az új felügyeleti hatóság bekérheti az adatokat a rövid pozíciókról, a CDS-ek fedezetlen rövidre eladásának tilalmát pedig fel lehet függeszteni, ha a hatóságok úgy ítélik meg, hogy az állampapírpiacon a tiltás nagyobb bajt okoz, mint az engedélyezés.