A növekedés ideje még jött el – ezzel az üzenettel előzte meg Joaquin Almunia pénzügyi biztos az első negyedévi növekedési adatok publikálását a brüsszeli gazdasági fórumon. Az Eurostat első becslése szerint az eurózóna és az EU huszonhét gazdasága átlagosan 4,6, illetve 4,4 százalékkal, azaz ijesztő mértékben zuhant a múlt év első három hónapjához képest. Ám ez nem mond ellent a Bizottság tavaszi előrejelzésének, amely az egész évre négyszázalékos hanyatlást vetített előre.

Almunia is azok közé tartozik azonban, akik igyekeznek felnagyítani a kedvezőnek ítélhető jelenségeket, például a részvény- és államkötvény árfolyamok helyrerázódását. S miközben számos elemző súlyos kételyeinek ad hangot e kincstári derűlátást illetően, s a brüsszeli gazdasági fórumon – már a GDP-számok tegnap késő délelőtti nyilvánosságra hozatala után - Jose Vinals, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) tőkepiaci részlegének igazgatója azt mondta: a zöld hajtások még nagyon zsengék, elhalhatnak egy kisebb  hideg fuvallattól is. A szakértő sürgette a szabályozási és felügyeleti reformok folytatását, miközben aggodalmát is kifejezte, hogy a válság elültével az átalakítási munka is leállhat.

Az amerikai Garry Schinasi, aki dolgozott az amerikai jegybankban, s jelenleg az IMF-nél tölti tanulmányi szabadságát, azon felszólalók közé tartozott, akik hiányolták a globális intézményeket a globális problémák megoldására. A határon átnyúló tevékenységet folytató pénzintézeteket nem lehet nemzeti szinten ellenőrizni, s baj esetén megtámogatni. A felügyeleti szempontból széttöredezett Európa sem tud hatékonyan válaszolni a kihívásra. Ám Schinasi óvott attól, hogy a vélhetően létrehozandó nemzetközi szabályozó és felügyeleti intézményekre válságelőrejelző szerepet osszanak, abban a reményben, hogy ezek majd észreveszik a következő krízist. De azzal egyetértett, hogy globális pénzügyi kézikönyvet kellene írni, amely a világon mindenütt érvényes.

A témához hozzászólva Jacques de Larosiere volt francia jegybankelnök, az uniós pénzügyi felügyeleti rendszer reformjával megbízott szakember az uniós tagországoktól nagyobb együttműködési készséget sürgetett. Akárcsak az olasz Mario Monti volt versenyügyi biztos, aki leszögezte: adóharmonizáció nélkül nem tartható fenn az egységes belső piac. - Össze kellene békíteni az angolszász gazdaságok és a szociális piacgazdaságok logikáját, az összes tagországnak újra el kellene köteleznie magát a belső piac mellett, de ez nem megy összehangoltabb adópolitika nélkül.

Arra célzott, hogy míg például Írország alacsonyan tartja a vállalati adót, s ezzel odacsábítja a cégeket más uniós országokból, az érintettek egy része elesik adóbevételektől, amelyekből a szociális hálót feszítené ki. Ám az írek éppen azt kérték a Lisszaboni Szerződésre adandó esetleges igenjükért cserébe, hogy Brüsszel ne szóljon bele az adópolitikájukba. De Larosiere és Monti is olyan megoldást szorgalmaz, amely tovább gyengítené az államok szuverenitását, és növelné az unió nemzetek feletti hatalmát.

A konferenciát záró Sir Tony Atkinson brit akadémikus azt mondta: elkerülhetetlen, hogy a bankokhoz hasonlóan a szociális ellátó rendszerek stressztesztjét is elvégezzék. Látni kellene, mit bírnak el ezek az intézmények a válság körülményei között, s hogy milyen terhek hárulnak a következő nemzedékekre.

Ezzel egy időben Brüsszelben negyvenezren tüntettek a szakszervezetek felhívására a válságkezelés európai módja ellen, folytatván a Madridban csütörtökön megkezdett demonstráció-sorozatot, amelynek következő állomása szombaton Berlin és Prága lesz. A tiltakozók azt követelték: ne csak a bankokat támogassák a kormányok, hanem őket is, azaz az embert, a foglalkoztatást állítsák a középpontba.