Az egyik kormányzati döntés hatása semlegesítette a másikét – legalábbis részben. A rezsicsökkentésekkel a mélybe taszított inflációt az élvezeti cikkek áremelkedése tartotta vissza a még nagyobb zuhanástól: a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint ugyanis az 1,1 százalékos elemzői várakozásokkal szemben meglepően magas, 1,4 százalékos volt a szeptemberi, éves összehasonlítású inflációs ütem.

A szeszes italok és dohánytermékek áremelkedésében oroszlánrészt vállalt Lázár János, aki a dohánytermékek árrését négyről tíz százalékra emeltette a trafikosok még biztosabb megélhetését garantálva. Most ez a júliusi lépés épült be az árakba, átlagot messze meghaladó, 10,9 százalékos éves áremelkedést okozva. Augusztushoz képest az infláció fél százalékkal emelkedett, ez élvezeti cikkeké ennek hatszorosával, 3,1 százalékkal.

Az elmúlt 12 hónap alatt az élelmiszerek árai az átlagosnál nagyobb mértékben, 1,7 százalékkal emelkedtek.

Az elemzői konszenzus 1,1 százalékról szólt azzal, hogy innen az év végéig még folyamatosan tovább csökken az index. Az infláció zsugorodásában a bázishatások mellett a rezsicsökkentéseknek jut kiemelt szerep. A tavalyi katasztrofális termés miatt bekövetkezett világpiaci árrobbanás szeptemberben repítette éves csúcsára, 6,6 százalékra a hazai inflációt, ami innen csorgott le 2013 végére 5 százalékra, majd jött a januári első energiaár-csökkentés, ami megadta a kezdőlökést a infláció durva letöréséhez.

Ebben az is segített, hogy a 2012. januári áfaemelés hatása kimúlt, de az érdem szakértők szerint egyértelműen a rezsicsökkentésé, amelynek első két – januári és júliusi – köre önmagában egy százalékpontot faragott az árindexből. És még hátra van a novemberi 11,1 százalékos etap, ami decemberre a legtöbb előrejelzés szerint is egy százalék alá nyomja az inflációt.

A rezsicsökkentésnek és az emiatt alacsony inflációnak azonban komoly káros mellékhatása is van: durván apasztja a költségvetés áfabevételeit, mivel ezzel párhuzamosan a háztartások fogyasztása stagnál, illetve alig észrevehetően növekszik. Éppen az áfabevételi tervek jelentik az egyik legnagyobb kockázatot a jövő évi költségvetésben, ezt Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke is elismerte a büdzsé előzetes vizsgálatakor.

Az idén kettőszázalékos lehet az éves pénzromlási ütem a jegybank múlt hónap végén ismertetett negyedéves inflációs jelentése szerint, míg az MNB elemzői 2014-re a kormánnyal egyetértésben 2,4 százalékosra lőtték be az inflációt, vagyis messze a 3 százalékos célszint alá. Mindez egyben azt is jelenti, hogy amíg gazdasági növekedés és a belső fogyasztás meg nem indul és a hazai kereslet megugrása nem okozza az infláció megugrását, addig erről az oldalról semmi sem fenyegeti az alapkamat-csökkentési sorozat folytatását.

A bérek szabadjára engedése sem várható jövőre, kiemelt fizetésemelésnek legfeljebb a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók örülhetnek. Azaz, béroldali nyomás továbbra sem lesz az infláción. Ennek megfelelően egyedül a külső tényezők szabják meg, meddig mehet el a kamatvágásokkal a monetáris tanács, amely legutóbbi, szeptember végi ülésén egy újabb 20 bázispontos szelettel 3,60 százalékosra méretezte az irányadó rátát.

Az elemzői kamat-előrejelzések a 3-3,5 százalékos sávban tömörülnek, s a nemzetközi befektetői hangulattól függően most inkább az alsó érték felé tendálnak. És vélhetően ott is maradnak, amennyiben az amerikai pozitív költségvetési, adósságplafon-emelési drámában a pozitív végkifejlet felé haladunk.

Jövőre azonban már egyre több elemző várja az újabb kamatemelési hullámot. Balatoni András, az ING vezető elemzője szerint a beinduló lassú forintgyengülési hullámot kamatemelésekkel kell majd kordában tartania a monetáris tanácsnak, amely 2014 végére ismét 4,5 százalék közelébe lesz kénytelen emiatt emelni a kamatot.