Magyarországon sem törvényszerű az öregkori elszegényedés és nehéz nyugdíj utáni életpálya annak ellenére, hogy a családok rendkívül markáns része - mintegy kétharmada - néhány hónapot sem tudna átvészelni, amennyiben a család fő keresője elvesztené jövedelmét. Ennek persze az lenne a feltétele, hogy a demográfiai helyzet még meglévő kedvező hatásait a megtakarítások növelése kísérje - fejtette ki Vízkeleti Sándor, a Pioneer Alapkezelő vezérigazgatója mai sajtóbeszélgetésen.

Ehhez kiemelt fontosságú lenne a lakossági megtakarítások szabályozók révén való ösztönözése és az ehhez kapcsolódó bizalom erősítése. Az utóbbi időszakban ennek talán legnagyobb „kerékkötője" éppen a szabályozói rendszer, pontosabban annak gyakori változtatása volt. A megtakarítási szándékot jelentékeny módon erősíteni ezen az oldalon tapasztalható stabilitás, amennyiben ez elmarad, akkor a megtakarítások ösztönzésére irányuló szándék is sokat sérül - jegyezte meg Hegedűs Sándor, az RSM DTM adópartnere.

Ez már csak azért is örvendetes lenne mert az elmúlt 2-3 évben - a válság kitörése óta -, azért számottevően élénkült a spórolási kedv, és az erre való hajlandóság érezhetően jelen van a társadalomban. (Ez egyébként a régió országaival összevetve átlagosnak mondható) Ebből jól leszűrhető, hogy a megfelelő törvényi előírásokkal komoly eredményeket lehetne elérni - tette hozzá Hegedűs Sándor. Ez ráadásul az év elejétől még inkább időszerű kérdés, hiszen az adóváltozások miatt a lakosság munkajövedelme 300-400 milliárd forinttal emelkedhet.

Ez azonban a magasabb, 4-5 millió forintos éves jövedelem felettieknél csapódik le, akik általában eddig is félre tudtak tenni. Hegedűs Sándor hangsúlyozta: érdemes lenne átgondolni, hogy az alacsonyabb bérrel rendelkezőket hogyan lehetne rávenni a spórolásra, olyan „elemekkel", amelyek nem adójóváíráson alapulnak.

Ennek módja lehetne, ha a támogatások nem egyedi termékhez, hanem a megtakarítások időtávjához kapcsolódnának, vagyis minél hosszabb időszakot vállal a megtakarító, annál több kedvezményt kaphatna. Ugyan ilyen irányt jelentene, ha nem lennének kivételezett termékek , az összes hasonló időtávra és költségszinten működő forma egyforma elbírálás alá esne. De hasonló eredményt hozhatna, ha a szabályozás terméktulajdonságokat és betartandó célokat határozna meg.

A rendszerben húzódó probléma ugyanakkor mindenképpen gyors lépéseket kívánnak - szűrhető le Gál Róbert, a Tárki vezető kutatónak szavaiból. A magas lélekszámú korosztályok ugyanis jelenleg 60, illetve a 35 év körüliek. Ha azoknak, akik ma az utóbbi korcsoportba tartoznak kevesebb gyermeke születik - amely már jól látszik a demográfiai térképben -, akkor többet tudnak dolgozni és a többlet aktivitás a gazdasági növekedésben is megjelenik. Ez eleinte pozitív hatással van a gazdaságra, ám a nyugdíjba vonulásukkor rendkívül megterheli a gazdaságot.

A 60 éves korcsoport viszont néhány éven belül eléri a nyugdíjkorhatárt, amely viszont éveken belül jelentékeny problémaként jelentkezik. Vagyis megtakarításai szándékot már a következő néhány évben hatékonyan növelnie kell a kormánynak. A fentebb említett nagy lélekszámú korcsoportból az szűrhető le, hogy vagyonfelhalmozásra az 1970-1985 és az 1995-2015-ös időszakok lettek volna/lennének a legalkalmasabbak.

Az áttörés azonban mindeddig elmaradt, olyannyira, hogy a magyar lakosság felének nincs semmilyen megtakarítása, sem pénzintézetnél, sem értéktárgy, sem készpénz formájában. Az azonban nyilvánvaló, hogy Ratkó-unokáknak azaz, 35 év körüli korosztálynak van most a legnagyobb megtakarítási szükséglete, ha az időskori elszegényedést el szeretnék kerülni.

Nyugdíjas piacon