Még nem unják a banánt
A globális banánkereskedelem egyik legnagyobb szereplője a dél-amerikai szappanoperákon edződöttek számára is szolgálhat meglepetéssel, hiszen váratlanul új vevők bukkantak fel a láthatáron.
Kelendő áru a Chiquita Alberto Lowe / Reuters |
A leggazdagabb brazil családok közé sorolt Safra és Cutrale família ugyanis közös, részvényenkénti 13 dolláros ajánlatot tett a Chiquita tulajdonosainak, amivel elhalászná a céget az ír trópusi gyümölcskereskedelmi óriás, a Fyffes orra elől. Az ügy előzménye, hogy a két banános cég márciusban bejelentette: fúzióra lépnek, s egy 1,1 milliárd dolláros ügylet keretében létrehozzák a ChiquitaFyffes nevű céget, amelyben az „előtag” részvényesei 50,7, az „utótagé” 49,3 százalékos tulajdonrészt szereznek.
A tulajdonosi megoszlás nem méretarányos, hiszen az amerikai kontinensen erős Chiquita hetven országban húszezer embert foglalkoztatva hárommilliárd dolláros bevételt ért el tavaly, míg az inkább Európára – és újabban Ázsiára – fókuszáló Fyffes 12 ezer dolgozója másfél milliárd dolláros forgalmat bonyolított le.
A terv azonban egyelőre nem valósulhatott meg, miután hazafias és üzleti megfontolásokból Joseph Safra brazil bankár és barátja, az ország egyik legnagyobb narancslé-feldolgozóját birtokló José Luís Cutrale szeptemberben rendkívül gáláns, 1,25 milliárd dolláros ellenajánlatot tett a Chiquitára. A cél: 144 év után visszaszerezni a banánipart a „banánköztársaságok” számára, hogy a népszerű gyümölcs termesztéséből és kereskedelméből származó busás profit ne máshol csapódjon le.
Az, hogy a Safra–Cutrale páros történelmet írhat-e, a Chiquita részvényeseitől függ. Tény, hogy a ChiquitaFyffes a világ legnagyobb banánkereskedelmi vállalkozása lehetne, méretéből fakadóan nyereségtermelő és érdekérvényesítő képessége is jelentősen megnőne, a két ajánlat közötti árbeli különbséget messze felülmúló haszonnal kecsegtetve a két cég tulajdonosait – írja a Financial Times.
A Chiquitának egyébként leáldozóban a csillaga, a világ egykor legnagyobb banáncége a kilencvenes években kénytelen volt átengedni első helyét a Dole-nak, és azóta is a legnagyobb felvásárlók, a hipermarketláncokkal vívott árháború köti le leginkább energiáit és emészti fel profitját, a 2005-ös harmincról tíz dollárra erodálva részvényárfolyamát. Utóbbi a felvásárlási spekulációkra átmenetileg 14 dollárra emelkedett.
Az írek eközben a gyümölcsöző közös jövőről győzködik az amerikaiakat, a részvényárfolyam szerintük a hatékonyabb működés eredményeként 2016-ra akár 21 dollárra is felszökhet. Hangsúlyozzák: az ügylethez beszerezték az EU versenyhatóságának előzetes jóváhagyását, s a közös cég élvezhetné a mostanában igencsak a támadások kereszttüzében álló ír adókedvezmények nyereségkímélő „mellékhatását” is.
A brazil válasz erre az volt, hogy délibábos égboltot vetítenek a Chiquita tulajdonosai elé, szemben a reális alternatívával, amit természetesen ők képviselnek. Elemzők szerint a Fyffes-ajánlat készpénzes része valóban gyengébb a brazilokénál, de az írek eddig mindig megbízhatóan kalkuláltak, és vélhetően most is tartották magukat ehhez a jó szokásukhoz.
A történetre a Chiquita részvényesei pénteken tehetnek pontot, akkor szavaznak az ügyben. Érdekesség, hogy most ismét az íreknek áll a zászló, ugyanis a Chiquitát tanácsaival ellátó ISS osztott-szorzott, és eddigi véleményét megváltoztatva a Fyffes-ügylet megkötését javasolja a közgyűlésen.