A levélt aláíró Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szerint ugyanis a megmentett devizahitelesek a törlesztőrészletek csökkentésével átmenetileg megtakarított pénzüket jó eséllyel elvásárolják a boltban, s ezzel hozzájárulnak a stagnáló lakossági fogyasztás újbóli fellendüléséhez. Az MNB-nek éppen ez volt az egyik aggálya.

Mint múlt heti állásfoglalásukban írják, „fennáll a veszélye annak, hogy az adósok egy része az árfolyamrögzítésből megmaradó jövedelmet megtakarítás helyett fogyasztásra fordítja, így nem tud kellőképpen felkészülni arra, hogy a türelmi időszak végén esetleg még a jelenleginél is magasabb törlesztő részletet kell fizetnie. A jelenleg jól teljesítő adósok egy része, ha nem kellően körültekintő és óvatos, a türelmi időszak lejártát követően nemteljesítővé válhat. A kockázatok miatt a jegybank azt javasolja a kormánynak, hogy az árfolyam rögzítési lehetőség csak a szociálisan rászorulókra és a fizetési nehézségekkel küzdőkre terjedjen ki.” 

Kormányoldalról az árfolyamfixálás veszélyeit minimalizálták, és visszadobták a labdát, a jegybank felelősségét firtatva abban, hogy a devizahitelek állománya ilyen magas szintre jutott.

Matolcsy az Olli Rehn és Andor László uniós biztosoknak írt, udvarias hangvételűnek cseppet sem nevezhető levelében azt is valószínűsíti, hogy a magánnyugdíjpénztári reálhozamok is a hazai fogyasztás fellendítését segítik elő, hiszen hiába támogatja a kormány adókedvezménnyel azt, hogy a pénzt a nyugdíjrendszerben hagyják az emberek, ezzel csak kevesen éltek. Matolcsy arra nem tért ki, hogy ennek a költekezési vágy-e az oka, vagy inkább a kormány nyugdíjreformjával szembeni bizalmatlanság.

A Széll Kálmán tervet és a konvergenciaprogramot félreértelmező brüsszeli bürokratáknak pedig felajánlotta a nyitott és őszinte párbeszéd lehetőségét, és sajnálatát fejezte ki, hogy ezzel korábban nem éltek. Így viszont megkérdőjelezhető hitelességű bírálatok érték a magyar konvergenciaprogramot – vélekedett.