A minimálbér mértékéről, illetve az élelmiszerárak színvonaláról tett fel kérdéseket egy jobbikos parlamenti képviselő a Nemzeti Erőforrás Minisztériumot vezető miniszternek. Ferenczi Gábor azt tudakolta Réthelyi Miklóstól, hogy szerinte ma Magyarországon meg lehet-e élni bruttó 78 ezer forint minimálbérből. A képviselő lényegében megadta magának a választ is, amikor azt írta, hogy miközben a minimálbér euróban kifejezett értéke elmarad több európai országétól, köztük Szlovákiától, Csehországétól, aközben a hazai élelmiszerárak nyugatiak, „több esetben drágábbak, mint más, nálunk gazdagabb országokban". A fizetések közben balkáni színvonalon rekedtek meg – tette hozzá.

A téma okán nem Réthelyi Miklós adott válaszokat, hanem a nemzetgazdasági tárca irányítója. Matolcsy György az október 5. keltezésű levelében a képviselő állításainak cáfolatára az Eurostat (az uniós statisztikai hivatal) adatait citálja, ezekből vezeti le az állítását, hogy Ferenczi összehasonlítása közgazdaságilag nem állja meg a helyét. A miniszter szerint figyelembe kell venni, hogy eltérő gazdasági fejlettségű országokról van szó. Az országok életszínvonalai közötti eltéréseket szerinte az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) vásárlóerő-paritáson vett értéke érzékelteti szemléletesen.

A vásárlóerő-paritás azt mutatja meg, hogy valójában mennyi terméket, szolgáltatást lehet megvásárolni: 100 euróból az árak különbözősége miatt eltérő mennyiség kerülhet egy francia, illetve egy magyar vásárló kosarába. E számításból az derül ki, hogy Magyarország az uniós átlag 64 százalékán áll, míg a képviselő által példaként felhozott országok közül Franciaország 107, Luxemburg 283 százalékon. De még a szlovák 74 és a cseh 80 százalék is felette van a magyar mutatónak. Amennyiben a hazánkkal azonos szinten lévő Észtországot vesszük viszonyítási alapul – írja a miniszter – akkor azt látjuk, hogy ott a minimálbér a Magyarországon aktuális 293 euró helyett 278 eurót tesz ki. (Ferenczi egyébként 281 eurós itthoni minimálbérből indult ki kérdéseiben.)

Matolcsy szerint hasonlóan nem lehet pusztán az árak alapján összevetni a magyar, a francia és a szlovák pénztárcákat. Az élelmiszerek vásárlóerő-paritáson kifejezett árszínvonal indexére hivatkozva azt állítja, hogy a magyarországi árszínvonal az uniós átlagnál csaknem 20 százalékponttal alacsonyabb, míg Franciaország a fölött jár 10 százalékkal, Luxemburgnál pedig az átlagot 17 százalékkal haladja meg ez a mutató.

Ferenci egyebek közt a tej, a liszt, a burgonya és az étolaj drágulását emelte ki, ahol szerinte érezhető az élelmiszer árrobbanás. A KSH adatai alapján ez azonban nem minden árura igaz, attól függően persze, hogy milyen időszakot vizsgálunk. Az idén augusztusi árakhoz képest például a 2008 nyár végi árak a tej esetében nem tértek el lényegesen, 8 forinttal drágább most a tej, az étolajért pedig akkor 539 forintot kellett fizetni, most 491 forintot. A burgonya ára ellenben 57 forinttal emelkedett három év alatt. Viszont ha a tavaly augusztusi árakat nézzük, akkor a tejnél (30 forint), a lisztnél (63 forint) és az étolajnál (119 forint) nem elhanyagolható mértékű drágulást tapasztalhattunk, miközben a burgonya kilójáért 12 forinttal kellett kevesebbet fizetni, mint egy éve.

Ezen a ponton érdemes felidézni a Fidesz nyilatkozatait az előző ciklusból: 2007 őszén Font Sándor szakpolitikus azt rótta a szocialista kormány szemére, hogy semmit nem tesz az agrártermékek termelői árszintjének elszabadulása ellenében. Akkor az év első tíz hónapjában 20 százalékos emelkedést mért a KSH – idén január és július között 35,4 százalékosat. Akkor azt mondta Font, hogy „a kormány nem védte meg az embereket, pedig az eszköz a kezében volt". Az egyik ilyen eszköz az élelmiszerek áfájának csökkentése lett volna a politikus szerint, manapság viszont, immár kormányon a Fidesz nem erőlteti ezt.

Igazán figyelemre méltó az a része a levelezésnek, amelyik a minimálbér emelésének hatásait taglalja. Erről Matolcsy így gondolkodik: miközben a minimálbérnek biztosítania kell a munkavállaló megélhetését, nem lehet figyelmen kívül hagyni a munkaadó szempontjait sem. A minimálbér ugyanis „a munkáltató meghatározó költségtényezője is". A miniszter szerint egy munkáltatónak csak abban az esetben éri meg alkalmazni az adott minimálbéres munkavállalót, ha a termelékenysége meghaladja a bérköltséget. Összegzésképpen megállapítja: a minimálbér túlzottan magas szintje által létrejövő magas munkáltatói költségek negatívan befolyásolhatják a foglalkoztatottak számát.

Ez a kijelentés annak fényében különösen érdekes, hogy a kormány épp most készül 18 százalékkal emelni a minimálbér mértékét, 1,5 százalékos tervezett növekedés mellett, ami valójában -1 és 1 százalék között lesz, a legújabb prognózisok szerint.

A tárcavezető  szerint nem az a cél, hogy a minimálbér szintje folyamatosan nőjjön, hanem az, hogy egyre többen legyenek képesek ennél magasabb jövedelmeket elérni. A levélben elismeri, hogy ez nem rövid távú feladat, de az eddig megtett intézkedések, mint az arányos, egykulcsos adó, a Start közmunkaprogram, illetve az új Munka Törvénykönyve, ezt szolgálják. A válasz végén megismétli, hogy ezek nem fogják egyik napról a másikra éreztetni hatásukat, de az átmeneti időszakban is több olyan intézkedésre kerül sor, amelyek nem hagyják magukra a munkavállalókat. Ilyennek tartja, hogy bruttó 202 ezer forint alatt jövőre tényleg megvalósul az egykulcsos adózás.