A jegybank inflációs jelentése is elkészült, a negyedévente publikálandó, az MNB helyzetértékelését tükröző munkát részleteiben csütörtökön ismerteti a szakértői stáb. (Igaz, már ebben sem lehet biztos az ember, a jegybank sajtóosztálya ugyanis a hagyományokkal szakítva újabban a kiküldött meghívókban a „fellépők” nevét már nem közli.) Az kamatdöntéskor csak a legfontosabb makrogazdasági mutatókra vonatkozó várakozásaikat közlik előre, a többik a hivatalos bemutatóra tartogatják.

A pozitív jövőkép, amely Matolcsy György színrelépésével megérkezett a Szabadság térre, az elemzői csapatra is átragadhatott. Miközben az idei évkezdet gyászosan sikerült a magyar gazdaság számára, a friss márciusi prognózis erről nem vesz tudomást, az idei növekedési kilátásokat 0,5 százalékon hagyta.

A legutóbbi, még a korábbi jegybanki vezetés idején készített tavaly decemberi inflációs jelentésben 0,5 százalékos gazdasági növekedést és 3,5 százalékos inflációt vártak 2013-ra, míg 2014-re 1,5 százalékos GDP bővülés mellett 3,2 százalékos pénzromlási ütem szerepelt a jelentés összefoglaló táblázatában.

Most a jövő is megszépült, s noha kamatdöntés indoklásában a magyar gazdaság kitörési pontjairól meglehetősen szűkszavúan szóltak, 2014-re már 1,7 százalékos lehet a GDP-bővülés. Mi több, az egész, 2015-ig tartó növekedési pályát fél százalékponttal feljebb tolták, amire hivatalos magyarázattal csak csütörtökön, a jelentés ismertetésekor szolgálhat az MNB:

Megjegyzendő, hogy a 2013-as költségvetést összeállító Matolcsy saját teljesítményéről fogalmazott meg ezzel kritikát, hiszen nemzetgazdasági miniszterként még 0,9 százalékos növekedéssel áltatta a kormányt. Még brutálisabb tévedés az infláció mellélövése, hiszen most MNB-elnökként a miniszterként vállalt 5,2 százalék felét hirdette meg célként 2013-ra, s jövőre 2,8 százalékkal számol.

Matolcsy György és a Nemzetgazdasági Minisztériumból hozott emberei – Balog Ádám MNB-alelnök és Pleschinger Gyula tanácstag – most először vettek részt a törvényi maximumra, kilencfősre kibővített grémium ülésén, míg Simor András egyik alelnöke, a héten a jegybanki mandátumát kitöltő Karvalits Ferenc utoljára szavazhatott a kamatról.

A döntés - amelynek hivatalos indoklását itt találja - megfelelt a papírformának, az elemzők elképzelhetetlennek és Matolcsy habitusától életidegennek tekintették volna, ha friss jegybankelnökként nem mutatott volna irányt a többieknek. Mint ismeretes, a Monetáris Tanács többséget alkotó kormánypárti delegáltak tavaly augusztusban döntöttek először úgy, hogy az infláció leszorítása helyett a kormány növekedési politikáját szolgáló kamatcsökkentést hajtanak végre.

Azóta sorozatban ez a nyolcadik ilyen döntés, csakhogy a növekedési kilátások azóta folyamatosan romlottak, s ebben igazi fordulatot legfeljebb jövő évtől várnak a független elemők. Mint ahogy a hitelezés felpörgetését sem sikerült elérnie a Monetáris Tanácsnak a kamatcsökkentésekkel, itt is 2014-ben történhet valami érdemleges előrelépés. A kamatdöntések az infláció aktuális állásától elvonatkoztatva születtek, a ciklus kezdetekor 6 százalékon állt az infláció, most februárban 2,8 százalékra, azaz a 3 százalékos jegybanki cél alá mérséklődött a pénzromlás üteme. Ez azonban bázishatásoknak, és a rezsicsökkentésnek köszönhető.

Visszatérve az indoklsban foglaltakra: a Monetáris Tanács meredeken csökkenő inflációt és a várakozásoknál visszafogottabb konjunktúrát tapasztalt az év első hónapjaiban. Utóbbi alatt azt értik, hogy gyengült a kereslet és visszaesett az export. (Igaz a KSH adatai csupa negatív számmal jellemezték az időszakot, ami inkább recesszióra, mint konjunktúrára utal.) Mindenesetre úgy érzik, a következő negyedévekben a gazdasági növekedés fokozatos beindulásának leszünk a tanúi. 

Mindenki óvatos: a lakosság nem költ, a vállalatok nem fejlesztenek. Ami jó, az a rezsicsökkentés, a zsugorodó kereslet dezinflációs hatása mellett elsősorban ez fogta meg az árak emelkedését. Az infáció tartósan a 3 százalékos középtávú cél alatt marad, a cégek ugyanis növekedő költségeiket sem tudják elismertetni áraikban - éppen a kereslet gyenge alakulása miatt. Növekedési fordulatot 2014-re vár a tanács, amely ennek legfontosabb forrását az exportban látja.

S bár a reáljövedelmek nőhetnek az idén, a többlet inkább a banki törlesztésekre megy el, ahelyett, hogy a boltok pénztárában csapódna le. De jövőre itt is változás lesz, végre költekezni fog a lakosság és négy éve lejtmenet után a beruházói kedv is visszatér – remélik. A foglalkoztatásban a közmunkaprogramok viszik a prímet, a versenyszférában a bizonytalanságok miatt bővülés csak korlátozottan lehet, azaz magas szinten ragad be a munkanélküliségi ráta.  

Jóllehet a munkahelyvédelmi program általánosan javíthatja a munkavállalók foglalkoztatási esélyeit, ennek a keresztbe tesznek a vállalati termelési költségek emelkedését kiváltó kormányzati intézkedések – állapítják meg azzal, hogy béremelésekre emiatt meglehetősen szűk körben és korlátozottan kerülhet sor.

Az inflációs és a reálgazdasági kilátások egyaránt a monetáris kondíciók lazítása irányába mutatnak – magyarán itt és most nem ért véget a kamatcsökkentési ciklus, amit legfeljebb az országkockázat s a külső környezet jelentős romlása állíthat meg.

Inflációs kockázatot nem hordoz a mai döntés, a fogyasztás egyhelyben áll, a beruházások visszaestek, a minimálbéremeléssel, a szuperbruttó kivezetésével és a kormány által durván felülbecsült, 5,2 százalékra belőtt idei infációhoz kötött nyugdíjemelés révén szerény reáljövedelemjavulás elé néz a társadalom, de a pluszpénzt – ahgyan eddig is – a banki hitelek törlesztése viszik el. Legfeljebb az exportban lehet bízni.

A kamatcsökkentések a jobbára támogató nemzetközi befektetői hangulat miatt nem okoztak látványos törést a forint árfolyamában, a tanácsot januárban a 300 forintos euró sem tudta eltántorítani kamatvágási szándékától. Most a ciprusi helyzet kezelését övező kérdőjelek kapcsán 305 forintnál tették fel szavazásra a kérdést.

Az elemzők szerint a 4,00-4,50 százalék közötti szint az, ahonnan mélyebbre súlyos következmények nélkül nem vihető le a kamat. A 4,50 százalékos támogató külső környezetben a félév végére elérheti az MNB, a 4,00 százalékhoz azonban sokkal több idő és nagyobb nyugalom és kiszámíthatóbb gazdaságpolitika szükséges. A jegybank részéről pedig a piacizgató unortodox lépések elkerülését feltételezi ez a kamatszint.