Matolcsy György a hétvégén javaslatot tett a kormányfőnek a 250 milliárd forintos stabilizációs alap végleges befagyasztására - írja a hírszerző. A tervek szerint az alaphoz csak akkor nyúlna hozzá a kormány, ha a lehetséges kockázatok valódi gondot okoznának, vagyis ezt a tételt nagy valószínűséggel végleg elvonta a kormány a költségvetési szervektől és a parlament által felügyelt gazdálkodású állami intézményektől.

A nemzetgazdasági miniszter szerint a végleges zárolásra az Európai Unióban és a világban tapasztalható jelentős kockázatok miatt van szükség. Február végén azonban a kormány még "a természeti csapások (az ár- és belvizek) egyre gyakoribb előfordulásával" is magyarázta a tartalék létrehozását (erre egyébként már van elkülönített keret az elfogadott költségvetésben). A zárolás tényleges oka sajtóértesülések szerint, hogy a Nemzetgazdasági Minisztériumban tavaly a tervezés folyamán elszámolták az idei költségvetést, Matolcsy azonban ezt és a büdzsé egyre inkább szembetűnő egyensúlytalanságát nem említette az okok között.

A költségvetési szervek közül a legnagyobb befizető a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a tárcának 39 milliárd forintot kellett vágnia kiadásaiból. Az elvonás közel fele a felsőoktatási intézményeket érinti, ami több rendkívüli takarékossági intézkedés mellett például azzal jár, hogy kutatási, fejlesztési pénzeket is zárolni kell az egyetemeken. Ez egyes helyeken komoly kutatásokat is veszélyeztet, több egyetemi kutatólaboratórium, valamint a nekik dolgozó kis- és középvállalkozások ellehetetlenülését eredményezheti.

A kulturális intézmények kereteit is keményen megvágta a kormány. A Nemzeti Kulturális Alap költségvetéséből 1,6 milliárd forintot zároltak, a múzeumok emiatt például az épületek részleges vagy teljes bezárásával próbálnak kiutat találni a pénztelenségből. Emellett ötmilliárd forinttal csökken például a közmédiumokat finanszírozó alap kerete is.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál (KIM) közel 16 milliárd forintot zároltak. Az ügyészségeket 1,6 milliárd forintos, a bíróságokat 3,66 milliárd forintos elvonással sújtották. A helyzet iróniája az ő esetükben az, hogy Navracsics Tibor alig öt hónapja még azt mondta, az ügyészségek és a bíróságok 2011-ben 3-3 milliárd forinttal több pénzt kapnak, hogy növekedjen az igazságszolgáltatás hatékonysága, különös tekintettel a korrupciós ügyekre. Végül a bíróságoktól több pénzt sikerült elvenni, mint amennyivel növelték a támogatásukat.

Nem kisebb, mint 40-45 százalékos költségvetési vágásra, és 2400 fős leépítésre készülnek a területért felelős környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságoknál is, miközben az ország szinte megállás nélkül küzd az árvíz és belvíz okozta nehézségekkel, a magyar EU-elnökség egyik kiemelt témája épp a vízügy.

Az állami kiadások csökkentése indokolt Magyarországon, ugyanis az állam továbbra is az ország össztermékének közel felét újraosztja. Csakhogy a jelenlegi zárolással az a probléma, hogy a költségvetési kiadások csökkentését nem olyan szerkezeti átalakításokkal éri el, amelyekből a hatékonyság és a színvonal javulása mellett tartós megtakarítás adódhatna, hanem pontosan az ellenkező oldaláról vág bele a történetbe, nagyjából úgy, mint az előző kormányok.

A 250 milliárdos tartalékot a szokásos koncepció nélküli, fűnyíróelv szerint végrehajtott kiadásvágással éri el a kormány. A zárolás döntő részét (mintegy 187 milliárd forintos kiadáscsökkenést) álló minisztériumokban a kormány kiadta a szükséges kiadáscsökkentés mértékét, és elrendelte, hogy ezt követően dolgozzák ki az elvárt kiadáscsökkentésnek megfelelő intézkedési terveket, melyeknek többek között tartalmazniuk kell a szűkebb keretek következményeit orvosló intézkedéseket, például a szükséges jogszabályváltozásokat.

Csakhogy az állami források szűkítése anélkül, hogy a kormány gondosan megvizsgálná a jelenlegi struktúrát és jogszabály-változtatásokkal, az ösztönzőrendszer átalakításával megváltoztatná például az állami cégek, hivatalok szervezeti felépítését és szervezeti kultúráját, azzal a kockázattal jár, hogy a közszolgáltatások színvonala tovább romlik. A valódi átalakítás viszont javíthatná a költségvetési szervek hatékonyságát, ami középtávon megtakarítást is eredményezhetne az államháztartásban.

A rosszul végrehajtott pénzelvonásokra jó példa a MÁV vagy a BKV, ahonnan az egymást követő kormányok úgy vontak el forrásokat, hogy magát a szervezetet és a valódi problémákat nem kezelték, így a cégek újra felhalmozták az adóssághegyeiket, miközben a szolgáltatásuk leromlott.