Ahogy sejteni lehetett, a meglepő kamatvágás után 2,1 százalékon befejezi a jegybank a csökkentési ciklust. Az MNB "tartós tartásra", vagyis arra rendezkedik be, hogy a jegybanki alapkamat 2015 végéig a jelenlegi, 2,1 százalékon marad – mondta Matolcsy György jegybankelnök a monetáris tanács ülését követő sajtótájékoztatón kedden Budapesten. Ez a második sajtótájékoztató, amit Matolcsy hivatali idejében a kamattal kapcsolatban tartottak. Legutóbb tavaly nyáron álltak emiatt a nyilvánosság elé, amikor a negyed százalékos csökkentésekről átálltak az egytized százalékosra. 

Hozzátette ugyanakkor: a monetáris tanács nem zárja ki, hogy – ha az alapfolyamatok indokolják – ismét kamatcsökkentési ciklust nyisson, de ez most nem látszik reálisnak. – Persze kedvező környezetben a csökkentés sem kizárható – tette hozzá Matolcsy György, aki hosszas, „fordulatokban gazdag" beszédben ecsetelte az utóbbi három év fiskális és monetáris sikereit. Kezdte azzal, hogy a 2010-ben színre lépett Orbán-kormány fiskális fordulatot hajtott végre, 3 százalék alá csökkentette a költségvetés GDP-arányos hiányát, és – mint kiderült – ehhez szerinte a magán-nyugdíjpénztári háromezermilliárd forintos vagyon konfiskálására sem volt szükség, a deficit anélkül is az unió által megkövetelt szint alatt maradt.

A kormány megállította az államadósság további emelkedését, és tavaly nyáron a növekedési fordulat alapjait is lerakta. Szót kell ejteni a foglalkoztatáspolitikai fordulatról is, amelynek gerincét a közmunka adta, de a versenyszféra is hozzátette a magáét. A monetáris fordulat a jegybank vezetéséhez kötődik, az irányadó rátának 7 százalékról 2,1 százalékra történt csökkentése töretlen volt, 25, 20, majd 10 bázisponttal, de minden hónapban vágtak a kamaton úgy, hogy közben a stabilitási célok nem sérültek. A nagy jegybankok globális történetében is igen kevés példa akad ilyen hosszú és ilyen jelentős mértékű kamatcsökkentési ciklusra – húzta alá Matolcsy, majd köszönetet mondott és nagyrabecsülését fejezte ki azoknak a Orbán-kormány által delegált külsős monetáristanács-tagoknak, akik 2012 augusztusában elég bátrak voltak ahhoz, hogy megkezdjék a kamatcsökkentési ciklust.

Végezetül a mérlegfordulatra is kitért, amely az ő tavaly márciusi jegybankelnöki kinevezését követte. Mint mondta, a korábbi vezetés 2013-ra 203 milliárd forintos veszteséget tervezett, ezt sikerült lenullázni, sőt a kamatcsökkentésekkel évi 300 milliárd forintot lehet megspórolni az államadósság finanszírozásánál. Matolcsy kifejtette, az MNB egyetlen célt tart szem előtt: azt, hogy az infláció középtávon 3 százalék környékén horgonyozzon le. Az inflációs cél ettől egy százalékkal lefelé és felfelé is eltérhet.

A jegybank azonban nem bízta a véletlenre a tájékoztatást, a Monetáris Tanács most külön kétoldalas közleményben is magyarázta a döntést. Itt tértek ki arra, hogy az elmúlt két évben majdnem öt százalékkal (egészen pontosan 4,9-cel) csökkentették a kamatot, és hangsúlyozták: továbbra is úgy látják, hogy az infláció alacsony szinten van, és a gazdaság teljesítményében is van tartalék. A kamatcsökkentést e szerint „a kamatpálya aljával kapcsolatos bizonytalanság megszüntetésével indokolják", és külön felhívják a figyelmet, hogy rövid távon biztosan tartják majd magukat ehhez a szinthez. A közlemény szerint "előretekintve a makrogazdasági kilátások tartósan laza monetáris kondíciók fenntartásának irányába mutatnak".

Ezenkívül 17 oldalas elemzést is kiadtak a kamatcsökkentés kedvező hatásáról, ebben kifejtik a döntések eredményeit: a mérséklődő banki kamatok miatt csökkentek a magánszektor hitelterhei, de az infláció mérséklődése miatt mégis pozitív maradt a reálkamat a megtakarítók számára, ugyanakkor az állam kamatterhei évi 300 milliárd forinttal kisebbek, olcsóbb és biztonságosabb az államadósság finanszírozása is. Eredményként könyvelik el, hogy a kamatcsökkentések miatt az MNB eredménye 280 milliárd forinttal jobb lett, és becslésük szerint a növekedés csak emiatt nagyobb 1,1 százalékkal (miközben a kamatcsökkentések eredménye az is, hogy nálunk nem lesz negatív -1 százalékos infláció). Nem feledkeznek ugyan meg arról, hogy időközben a hazai fizetőeszköz euróárfolyama 310 forint közelébe kúszott, de úgy vélik erről: a gyengülés nem veszélyeztette az inflációs célokat.

Az árfolyam alakulása valószínűleg nem is nagyon zavarta a jegybankot egyébként akkor sem, amikor a mostani döntéssel meglepte a piacot. Gabler Gergely, az Erste vezető elemzője szerint a forintot azért nem rázta meg a váratlanul nagy csökkentés híre, mert sokan bíztak abban, tényleg bejelentik majd a csökkentési ciklus végét. Az elemző azonban nem biztos abban, hogy tényleg tartósan lehet ilyen szinten tartani az alapkamatot. Felhívja a figyelmet arra, hogy a kockázatok már szaporodnak, egyre több jel mutat abba az irányba, hogy az amerikai Federal Reserve a vártnál korábban, már jövő év első félévében elindítja a kamatemeléseket. Ez pedig 2015-ben olyan helyzetet teremthet, melyben hazánknak is monetáris szigorításra lehet szüksége.

A kormánytól nem túl távol álló Nézőpont Intézet vezető gazdasági elemzője, Pesuth Tamás is úgy vélte, hogy „a következő időszakban a nemzetközi pénzpiaci folyamatokat bizonytalanság övezi a FED gazdaságélénkítő programjának (QE) októberi leállítása miatt", de szerinte ez kifejezetten indokolta a mostani lépést. A hazai jegybank a váratlan vágással még kihasználta a kedvező pénzpiaci körülményeket – mondta, kiemelve azt is, hogy a ciklus lezárására a devizahitelek forintosítása előtt került sor. Szerinte van lehetőség fenntartani a jelenlegi szintet, amennyiben a nemzetközi pénzügyi folyamatok nem változnak jelentősebben.

Bebesy Dániel, a Budapest Alapkezelő portfóliómenedzsere szerint is kedvező globális környezet kihasználásának szándéka vezethette a jegybankot a váratlan lépésre. Nincs rossz hír, ami megzavarta volna a tőkepiacokat: az ukrán–orosz konfliktus, a gázai események sem hatottak, sőt a devizahitelek körüli hazai bizonytalanság se hatott). Szerinte a következő hónapokban ez utóbbi lesz a legérdekesebb kérdés, hiszen az alacsonyabb kamatok, a devizahitelek konvertálása mind a gyengébb forintárfolyam irányába mutatnak. Ez, úgy tűnik, a döntéshozók számára sem jelent gondot – véli Bebesy. (Más kérdés, hogy így viszont az államadósság lehet majd nagyobb – ezért viszont még uniós szégyenpadra is kerülhetünk majd.)

Hasonlóan vezeti le a következményeket Gabler Gergely. Az Erste vezető elemzője szerint az MNB most számos módon gúzsba kötötte magát: A devizahitelek bankközi kamathoz kötött forinthitelre konvertálása, a Növekedési Hitelprogram és a bankoknak nyújtott hosszú lejáratú kamatcsere ügyletek is komoly veszteséget eredményeznének az alapkamat növelése esetén. E tényezők miatt várhatóan az MNB a lehető legtovább kivár, akár a forint és így az infláció rovására is – mondta.