Az ítélőtábla úgy vélte, a Fővárosi Törvényszék által hozott döntés érdemben helyt álló, azonban indokolását részben megváltoztatta, helyt adva az alperes magyar állam fellebbezésének.

A felperes pénzintézet kérésére az ítélőtábla teljes terjedelemben vizsgálta az elsőfokú ítéletet, mely során megállapította, hogy a 2010. január elseje előtt megkötött szerződések egyike sem felel meg a felmondhatóság elvének. Az ezt követő időszakban pedig az ászf-ek egyik csoportja a tételes meghatározás elvének, míg a másik csoportba osztott szerződések egyéb kikötéseknek nem tettek eleget, így azok tisztességtelenek – hangzott el a határozathirdetéskor.

A bíró a felmondhatóság elvével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az előtörlesztés és a felmondás nem fedi egymást, ugyanis az előtörlesztés, teljesítés csak az arra anyagilag képes adósokra vonatkozik, nem pedig az összes ügyfél számára nyújtott reális alternatíva a szerződés megszűnésére.

A másodfokú bíróság 635 ezer forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a pénzintézetet.