A jegybank monetáris tanácsa kedden 5,75 százalékra csökkentette a kamatot, a 25 bázispontos vágás sorrendben az ötödik volt az augusztusban elindult sorozatban. A megkérdezett elemzők arra hívták fel a figyelmet a mostani döntéssel kapcsolatban, hogy az egy olyan piaci hangulatban született meg, amikor nagymértékű gyengülést szenved el a forint.

Az árfolyam a 290-es szint fölé gyengült, holott hét elején még a 280-ashoz járt nagyon közel. – Ma okosabbak lettünk, kiderült, hogy egy ilyen mértékű piaci eseménynek sincs hatása a kamatdöntésre, így számomra nem lehet kérdés, hogy márciusig eljutunk az 5 százalékos kamatszinthez – mondta egyikük.

Akkor viszont új helyzet áll elő, mert lejár Simor András mandátuma, s helyére új vezetőt neveznek ki az MNB élére, s ki fog derülni, mit ért azon Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, hogy új stratégiai szövetséget kell létrehozni a kormány és a jegybank között. Erről nemrég egy rádióinterjúban beszélt a tárcavezető.

A piacot változatlanul foglalkoztatja, hogy ki lesz a következő jegybankelnök, bár – mint mondják – a személye kevésbé lényeges, fontosabb, hogy miként cselekszik majd az intézmény élén. Háromféle verzió közt latolgatnak a szakértők, hogy honnan érkezhet az új elnök: vagy a kormányhoz nagyon kötődő körből, vagy a kevésbé politikus, inkább technokrata személyek közül (mint például Pleschinger Gyula, a nemzetgazdasági tárca államtitkára) követheti valaki Simort, végül azt sem lehet kizárni, hogy egy akadémikus jelölt lép az MNB élére.

Akit kérdeztünk, szinte kivétel nélkül az első csoportból várja a jelöltet. – Azt nem tudom, ki lesz, de abban száz százalékig biztos vagyok, hogy Orbánhoz nagyon lojálisnak kell lennie, mert ez mindig nagyon – ha nem a legfontosabb – szempont volt más intézmények élére történő kinevezésekkor – mondta lapunknak egy, az MNB és a kormány kapcsolatát belülről ismerő szakember.

A márciusi fordulat több, eddig nem, vagy csekély mértékben használt monetáris politikai eszköz markánsabb megjelenését hozhatja a kormányzati nyilatkozatok alapján. Megkérdeztünk pár elemzőt, szerintük ezek között van-e olyan, amelyiket a Simor-érában nem használtak, de a piac elfogadná az MNB-től. Létezik ilyen sáv a jegybank cselekvési mezőjében? A válaszok alapján például a kötelező tartalékok után fizetett kamat megszüntetése ide sorolható, annyiban mindenképpen, hogy több központi bank sem fizet kamatot ezekre a tartalékokra, tehát van rá nemzetközi példa.