Hozzátette: nem érdemes belebonyolódni az elvándorlással kapcsolatos számháborúba, mert nincsenek mindenre kiterjedő, megbízható statisztikák.

Hárs Ágnes azt mondja: a migráció felgyorsulásában a fordulópontot a 2007-es megszorító csomag jelentette, amire ráerősített az egykulcsos adó 2010-es bevezetése, majd 2011-től a jóléti és szociális rendszerek drasztikus megnyirbálása. Ezt követően felgyorsult a munkaerő-migráció Magyarországról, és az előreszámítások szerint lassan közelítjük a lengyelországi arányt, ahol a népesség 4–5 százaléka dolgozik külföldön.

A munkaerő-migrációban részt vevők számát azonban igazán becsülni sem lehet, következtetni inkább csak a trendekre lehet – mondta – a fogadó országokban bevándorlóként regisztrált magyar állampolgárok száma alapján készült statisztikákból és a munkaerő-felmérésekből. Ezek ugyanakkor azt mutatják, hogy folyamatosan nő a külföldön munkát vállaló magyarok száma.

A visszatérők arányáról a német statisztikákból viszont elég pontos képet lehet kapni, eszerint a Németországban adott évben regisztrált magyarok kevesebb mint negyven százaléka jön vissza, míg arányuk 2008–2009-ben még több mint 50 százalék volt.

Ez is azt mutatja, hogy „ha a migráció egyszer elindul, nehéz megállítani" – mondja Hárs Ágnes, hiszen minél többen élnek kint, annál több a tapasztalat, a kapcsolat, amely másokat is hozzásegíthet a beilleszkedéshez, az elhelyezkedéshez egy idegen országban.

Úgy látja, nem reális, hogy Magyarország a közeljövőben képes lesz hazavonzani a migránsokat. Aki elment, az megfizette a távozása árát, mindenféle értelemben. Jelen pillanatban pedig sem a magyar gazdaság, sem a szociális ellátórendszer, sem a közhangulat nem olyan, ami vonzó lehetne. Nincsenek munkahelyek, beruházások, nincs gazdasági növekedés, és nincs igazán kilátás sem arra, hogy ez hamarosan megváltozna – fejtette ki.