A globális játszmában magára hagyták az eurózónát a G-20-ak pénzügyminisztereinek mexikóvárosi értekezletén, amely magyar idő szerint hétfőre virradóra ért véget. A kanadai tárcavezető, Jim Flaherty kertelés nélkül kimondta, ami minden részvevőnek a fejében forgott, hogy Németország túl sokat hezitált a válság során, s most már ideje lenne, hogy átvegye a vezető szerepet és előálljon egy működő tervvel. A megfigyelők táborának eléggé egységes véleményét Jim O'Neill, a Goldman Sachs eszközkezelő ágának elnöke foglalta össze, azt hangoztatván, hogy a valutaövezetnek nincs szüksége külső segítségre, sokkal inkább saját ügyeit kellene rendbe tennie. Ám Jacques Cailloux, a Royal Bank of Scotland vezető közgazdásza úgy látja, hogy Németország lassan és sorban halad, szeretné maga mögött tudni a görög ügyet, az újabb csomag jóváhagyását, amiről hétfőn délután, este szavaz a Bundestag, s csak ezt követően foglalkozna az európai pénzügyi tűzfal megerősítésével.

A G-20-ak tanácskozásán mindenesetre eldőlt, hogy amíg nincs európai késztetés a tűzfal szélesítésére, addig az IMF hitelezési kapacitását sem növelik meg. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ezt egyértelművé tette, míg a feltörekvő térség vezető államai – Oroszország, Kína, India, Brazília és Dél-Afrika - követelték a 2010-es megállapodás mihamarabbi és betű szerinti végrehajtását, azaz befolyásuk növelésének a rögzítését az IMF döntéshozatali folyamatában.

Berlin azonban ellentmondó nyilatkozatokat tesz. Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter szerint nincs szükség nagyobb tűzfalra, mert ha emelik a mentőalapokban lévő pénzt, akkor lényegében lebeszélik Olaszországot és Spanyolországot a reformokról. Jelenleg arról folyik a vita az eurózónában, hogy az ideiglenes alapban (EFSF) lévő 250 milliárd eurót hozzáadnák az idén nyártól induló állandó alap 500 milliárdjához. Erről beszélgetnek majd az állam- és kormányfők a hét második felében rendezendő brüsszeli csúcson.

Az IMF vezérigazgatója, Christine Lagarde külön nyilatkozatban szögezte le, hogy a valutaalap 500 milliárd dollárral növelendő hitelezési képességéről is csak később lesz újra szó, az áprilisi, tavaszi közgyűlésen, illetve júniusban, a G-20-as csúcson. Amúgy méltatta, hogy az Európai Központi Bank bőségesen kínál a bankoknak likviditási hiteleket – ennek újabb fordulója éppen a héten várható -, s hogy Olaszország, Spanyolország és Görögország is igyekszik megreformálni az államháztartást. Ezért szerinte egyelőre elhárult annak a közvetlen veszélye, hogy a világgazdaság letér a fellendülési pályáról. De a veszély nem múlt el teljesen.

Ami az eurózónát illeti, amely enyhe recessziót élhet át idén, e tekintetben a legsúlyosabb kérdés, hogy érdemes-e további megszorításokra ösztökélni a kormányokat. Mint Jean Pisani-Ferry, a brüsszeli Bruegel kutatóintézet igazgatója a Financial Times-ban kifejti: a valutaövezet tagországainak zöme tavaly túllépte a költségvetési deficit felső határát, a GDP három százalékát. Ám e recesszióval terhelt időben hiba volna megkövetelni a korábban kitűzött dátumok betartását a hiány mérséklésére.

Ez nagy kihívás Olli Rehn pénzügyi biztos számára, akinek az új gazdasági kormányzási rendszerben bizonyítania kellene, hogy képes a fegyelmet helyreállítani. Ám ha ezt teszi – mondja Pisani-Ferry -, akkor mélyíti a recessziót, például Spanyolországban, vagy adóemelésre készteti a kormányokat, amivel szintén nem serkenti a gazdasági növekedést. Jobb volna a reform-erőfeszítéseket számba venni, s nem az előírt számok teljesítését, s a lehető legkisebb megszorítást szorgalmazni a pénzügyi és finanszírozási nehézségekkel küzdő államokban, és eltekinteni ilyen lépésektől ott, ahol a piac türelmes.